Örökké tartó béke.
1Izajásnak, Ámoc fiának látomása
Örökké tartó béke.
Júdáról és Jeruzsálemről.
2Az utolsó időkben az Úr házának hegye
szilárdan áll majd a hegyek tetején,
és magasabb lesz a halmoknál.
Odaözönlenek mind a nemzetek,
3felé tart számos nép, és így szól:
„Rajta, menjünk fel az Úr hegyére,
Jákob Istenének házához,
hogy tanítson meg minket útjaira,
és így az ösvényein járhassunk.
Mert a Sionról jön a törvény
és Jeruzsálemből az Úr tanítása.”
4Ő tart majd ítéletet a nemzetek között,
és igazságot szolgáltat
számtalan népnek.
Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat,
és lándzsájukat szőlőmetsző késsé.
Nemzet nem emel kardot nemzet ellen,
és nem tanul többé hadviselést.
5Jákob háza, gyertek,
járjunk az Úr világosságában!
Az Úr eljövetele
6Igen, elvetetted népedet, Jákob házát.
Az Úr eljövetele
Mert tele van jósokkal
Az Úr eljövetele
és jövendőmondókkal,
Az Úr eljövetele
mint a filiszteusok földje.
Az Úr eljövetele
Idegenek fiaival kötnek szövetséget.
7Országa tele van ezüsttel-arannyal,
és kincseinek se szeri, se száma.
Országa tele van lovakkal,
harci szekereit nem lehet megszámlálni.
8És tele van országa bálványokkal…
Meghajolnak kezük műve előtt,
olyasmi előtt, amit ujjaik alkottak.
9Az ember megalázkodik majd,
s meghajlik a férfi:
Ne bocsáss meg nekik!
10Menekülj a kősziklák közé,
és rejtőzz a porba a rettenetet keltő Úrtól,
10fölségének dicsősége elől, amikor fölkel,
hogy megrendítse a földet.
11Akkor az ember lesüti kevély szemét,
és az emberek gőgjét megaláztatás éri.
Egyedül az Úr lesz magasztos
azon a napon.
12Igen, a Seregek Urának napja megaláz
majd minden gőgöt és kevélységet,
és minden nagyravágyást.
13Megalázza Libanonnak minden cédrusát,
Básán minden tölgyét,
14mind a magas hegyeket,
és mind a kiemelkedő dombokat,
15mind a büszke tornyokat
és mind az erős várfalat,
16Tarsis minden hajóját
és az összes értékes holmit…
17Meggörnyed az emberi nagyság
és az emberek gőgjét megaláztatás éri.
Egyedül az Úr lesz magasztos
azon a napon,
18és a bálványok mind elenyésznek.
19A kősziklák barlangjaiba menekülnek
az emberek és a föld hasadékaiba
a rettenetet keltő Úrtól,
fölségének dicsősége elől,
amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.
20Azon a napon az ember odaveti majd
a vakondoknak és a denevéreknek
ezüst- és aranybálványait,
amelyeket azért csinált, hogy imádja őket,
21és a kősziklák hasadékaiba menekül,
s a sziklák üregeibe, a rettenetet keltő Úrtól,
fölségének dicsősége elől,
amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.
22Ne bízzatok hát emberben,
akinek mindene a lehelet az orrában.
Ugyan mi nagyot tarthattok felőle?