Örökké tartó béke.

¹Izajásnak, Ámoc fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről.

²Az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál. Odaözönlenek mind a nemzetek,

³felé tart számos nép, és így szól: „Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk. Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása.”

⁴Ő tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.

⁵Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában!

Az Úr eljövetele

⁶Igen, elvetetted népedet, Jákob házát. Mert tele van jósokkal és jövendőmondókkal, mint a filiszteusok földje. Idegenek fiaival kötnek szövetséget.

⁷Országa tele van ezüsttel-arannyal, és kincseinek se szeri, se száma. Országa tele van lovakkal, harci szekereit nem lehet megszámlálni.

⁸És tele van országa bálványokkal… Meghajolnak kezük műve előtt, olyasmi előtt, amit ujjaik alkottak.

⁹Az ember megalázkodik majd, s meghajlik a férfi: Ne bocsáss meg nekik!

¹⁰Menekülj a kősziklák közé, és rejtőzz a porba a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

¹¹Akkor az ember lesüti kevély szemét, és az emberek gőgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.

¹²Igen, a Seregek Urának napja megaláz majd minden gőgöt és kevélységet, és minden nagyravágyást.

¹³Megalázza Libanonnak minden cédrusát, Básán minden tölgyét,

¹⁴mind a magas hegyeket, és mind a kiemelkedő dombokat,

¹⁵mind a büszke tornyokat és mind az erős várfalat,

¹⁶Tarsis minden hajóját és az összes értékes holmit…

¹⁷Meggörnyed az emberi nagyság és az emberek gőgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon,

¹⁸és a bálványok mind elenyésznek.

¹⁹A kősziklák barlangjaiba menekülnek az emberek és a föld hasadékaiba a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

²⁰Azon a napon az ember odaveti majd a vakondoknak és a denevéreknek ezüst­ és aranybálványait, amelyeket azért csinált, hogy imádja őket,

²¹és a kősziklák hasadékaiba menekül, s a sziklák üregeibe, a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

²²Ne bízzatok hát emberben, akinek mindene a lehelet az orrában. Ugyan mi nagyot tarthattok felőle?