A második jövendölés: az igaz élni fog hűsége jutalmául

¹Kiállok őrhelyemre, felállok a sáncra,

A második jövendölés: az igaz élni fog hűsége jutalmául

és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem,

A második jövendölés: az igaz élni fog hűsége jutalmául

és mit válaszol a panaszomra.

²Az Úr meg is szólalt és ezt mondta:

„Írd le a látomást, vésd fel táblára,

hogy könnyen olvasható legyen.

³Mert ez a látomás a maga idejében

beteljesedik s nem hiúsul meg;

ha késik, csak várj,

biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül.

⁴Akinek nem igaz a lelke, az elbukik,

de az igaz élni fog hűségéért.”

II. A HÓDÍTÓ MEGÁTKOZÁSA

Bevezetés

⁵Bizony, a gazdagság hűtelen!

II. A HÓDÍTÓ MEGÁTKOZÁSA

Bevezetés

Eszét veszti, és többé nem nyugszik,

II. A HÓDÍTÓ MEGÁTKOZÁSA

Bevezetés

kitátja torkát, mint az alvilág,

II. A HÓDÍTÓ MEGÁTKOZÁSA

Bevezetés

telhetetlen, mint a halál,

II. A HÓDÍTÓ MEGÁTKOZÁSA

Bevezetés

összeharácsol minden népet,

II. A HÓDÍTÓ MEGÁTKOZÁSA

Bevezetés

összegyűjt magának minden nemzetet.

⁶Vajon nem mondanak-e majd róla

mindnyájan példázatokat?

Nem költenek-e róla magvas mondásokat?

Azt mondják majd:

Az öt átok

I.

Jaj annak, aki a máséból gyűjtöget,

Az öt átok

I.

– ugyan meddig? –,

Az öt átok

I.

aki zálogok terhével terheli magát.

⁷Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezőid,

nem ébrednek-e föl végrehajtóid?

A zsákmányuk leszel!

⁸Mivel sok népet kifosztottál,

a megmaradt népek téged fosztanak ki;

amiért embervért ontottál,

kifosztottad a földet,

a várost és minden lakóját.

II.

⁹Jaj annak, aki családja javára

II.

becstelenül harácsol;

II.

aki magasra rakja fészkét,

II.

hogy kikerülje a balsorsot!

¹⁰Házad szégyene mellett döntöttél,

amikor eltiportál számos nemzetet;

¹⁰saját magad ellen vétkeztél.

¹¹Mert a falban még a kő is kiáltozik,

s a fagerenda válaszol neki.

III.

¹²Jaj annak, aki vérrel épít várost,

III.

és vétekből vet a városnak alapot!

¹³Hát nem a Seregek Urának akarata az,

hogy a népek a tűznek dolgoznak,

s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek?

¹⁴Mert az Úr dicsőségének ismerete

betölti majd a földet,

miként a víz a tengert.

IV.

¹⁵Jaj annak, aki leitatja társát,

IV.

vegyíti a mérget, míg le nem részegíti,

IV.

hogy láthassa a meztelenségét.

¹⁶Gyalázattal teltél el, nem dicsőséggel!

Igyál csak te is, és mutasd meg,

hogy körül sem vagy metélve!

Rajtad a sor, hogy megidd

az Úr jobbjából a kelyhet.

Dicsőséged elborítja majd a szégyened.

¹⁷Mert elborít a gonoszság,

amit a Libanonon végbevittél;

rémült állatokat gyilkoltál,

embervért ontottál, pusztítottad a földet,

a várost és mind, aki benne lakik.

¹⁹Jaj annak, aki így szólt a fatönkhöz:

„Ébredj!”

A néma kőhöz: „Kelj fel álmodból!”

[Ez a szózat.] Nézd, ki van rakva

ezüsttel, arannyal,

de éltető lélek nincsen benne!

¹⁸Mire jó a bálvány,

alkotója miért faragta?

Az ércbe öntött kép, a hazudó jós?

Alkotója mégis bízott benne,

amikor e szótlan bálványt kifaragta.

²⁰Az Úr szent templomában lakik:

némulj el színe előtt,

egész földkerekség!