III. AZ ÚR SEGÍTSÉGÉNEK KÉRÉSE

¹Habakuk próféta imája.

III. AZ ÚR SEGÍTSÉGÉNEK KÉRÉSE

A siralmak dallamára.

²Uram, híred eljutott hozzám.

Uram, tetteid megrendítettek;

a mi időnkben is vidd őket végbe,

a mi időnkben is add őket tudtul!

Haragodban is gondolj az irgalomra!

³Közeledik az Isten Támán felől,

és Fárán hegyéről a Szent. (Szünet.)

Dicsősége elborítja az egeket,

méltósága betölti a földet.

⁴Ragyogása olyan, mint a napfény,

kezéből sugarak törnek elő,

abban van ereje.

⁵Előtte pestis jár, a nyomában láz halad.

⁶Megrendíti a földet, ha feláll,

megrémíti a népeket, ha körülnéz.

Leomlanak az időtlen hegyek,

összedőlnek az örök halmok:

az ő útjai ősidőktől fogva.

⁷Láttam Kusán rémülettől sújtott sátrait,

és hogy mint remegtek

Midián földjén a házak.

⁸Uram, talán a folyamok ellen

lángolt fel haragod?

A tenger ellen indulatod?

Ezért szállsz fel lovaidra,

és diadalmas szekereidre?

⁹Íjadat felvontad,

a tegzed tele van nyíllal. (Szünet.)

Patakokkal szántod fel a földet,

¹⁰ha meglátnak a hegyek, megrémülnek.

Kiáradnak az örvénylő vizek,

a mélység hallatja szavát,

kezét magasra emeli.

¹¹Hajlékában marad a nap és a hold,

elrejtőzik nyilaidnak csillogása,

¹¹lándzsáidnak villogása elől.

¹²Méltatlankodva tiprod a földet,

haragodban elgázolod a népeket.

¹³Kivonulsz, hogy megszabadítsd népedet,

hogy megszabadítsd fölkentedet.

Romba döntöd a gonosznak házát,

egészen a szikláig feltárod alapját.

(Szünet.)

¹⁴Dárdáiddal átszegezted

harcosainak vezérét,

akik örömujjongással körüljártak,

hogy szétszórjanak minket.

Mintha csak rejtekhelyükre mennének,

hogy megegyék a szegényt!

¹⁵Lovaddal összegázoltad a tengert,

a nagy vizek iszapját.

¹⁶Meghallottam és megrendült a bensőm.

Ajkaim remegtek hallatára,

csontjaim elszuvasodtak,

lépteim bizonytalanná váltak.

Nyugodtan várom a szorongatás napját,

amely felkél

a minket nyomorgató népre.

¹⁷(Nem rügyezik ki többé a fügefa,

a szőlő nem hoz többé termést;

az olajfa termése elpusztul,

a szántóföld nem terem eledelt,

a juh kivész az akolból,

s ökör sem lesz az istállókban.)

¹⁸Én azonban örülök az Úrban,

ujjongok üdvözítő Istenemben.

¹⁹Az én erőm az Úr, az Isten.

A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam,

felvisz a magasságokba.

(Az énekmester szerint.

Húros hangszerre.)