III. A BÖLCSESSÉG ÉS ISTEN A TÖRTÉNELEMBEN

Ádámtól Mózesig.

¹Ez (a bölcsesség) óvta, akit az Isten elsőként formált, a földkerekség atyját, amikor még ő volt az egyetlen teremtmény, s ez vezette ki bukásából;

²és ez adta neki az erőt is, hogy mindeneken uralkodjék.

³De amikor egy istentelen haragjában elpártolt tőle, belepusztult testvérgyilkos dühébe.

⁴Miatta vízözön árasztotta el a földet, s megint a bölcsesség mentette meg hitvány fán vezérelve az igazat.

⁵Amikor egymással egyetértésben gonoszságot követtek el a népek, s emiatt összezavarodtak, ez (a bölcsesség) fölismerte az igazságot és megőrizte feddhetetlennek Isten előtt, és megoltalmazta fia iránti elfogultsága ellenére is.

⁶Az istentelen emberek pusztulásakor megmentette az igazat, amikor menekült a tűz elől, amely az „Ötvárosra” zúdult.

⁷Gonoszságuk bizonyságaként folyton füstölgő, sivár vidék meg zölden maradó gyümölcsöt termő növények maradtak ránk, és egy hitetlen lélek emlékéül egy égnek meredő sóoszlop.

⁸Mert akik letértek a bölcsesség útjáról, nemcsak azzal bűnhődtek, hogy nem ismerték meg a jót, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az élőknek, hogy ne maradjon titokban, mit vétettek.

⁹A bölcsesség ugyanakkor kiszabadította szolgáit a bajokból.

¹⁰Vezette az igazat egyenes utakon, amikor bátyja haragja elől menekült; megmutatta neki Isten országát és szent dolgokkal ismertette meg, nehéz munkájában jóléthez segítette, és fáradozásait bőséggel jutalmazta.

¹¹Segítségére volt zsarnokai kapzsiságával szemben, és gazdaggá tette.

¹²Ellenségeivel szemben védelmezte, üldözőitől oltalmazta, és nehéz küzdelemben győzelemre segítette, hogy belássa: a jámborság mindennél erősebb.

¹³Nem hagyta cserben az igazat, akit eladtak, hanem megóvta a bűntől.

¹⁴Lement vele a börtönbe, és nem hagyta el a bilincsekben sem, míg nem hozta neki az ország jogarát és a hatalmat elnyomói fölött, míg meg nem hazudtolta rágalmazóit és örök hírnevet nem szerzett neki.

Kivonulás Egyiptomból.

¹⁵A bölcsesség szent népet és feddhetetlen ivadékot szabadított ki az elnyomó nép hatalmából.

¹⁶Behatolt az Isten szolgájának lelkébe, és csodákkal és jelekkel lépett föl félelmetes királyokkal szemben.

¹⁷Az igazaknak megadta a jutalmat fáradozásaikért, vezette őket csodás utakon, és nappal hajlékul szolgált nekik, éjjel meg csillagfényül.

¹⁸Átvitte őket a Vörös-tengeren, átvezette őket a hatalmas vízen.

¹⁹Ellenségeiket a hullámokba temette, és a tenger mélyéből újra partra vetette.

²⁰Így kifosztották az igazak az istenteleneket, és magasztalták, Uram, a te szent nevedet, és egy szívvel-lélekkel áldották oltalmazó kezedet.

²¹Mert a bölcsesség megnyitotta a némák száját és ékesszólóvá tette a gyermekek nyelvét.