¹Szent próféta vezetésével sikerre vezette vállalkozásaikat.

²Lakatlan pusztaságokon vonultak át, és járatlan helyeken ütötték fel sátrukat.

³Ellenálltak ellenségeiknek és visszaverték ellenfeleiket.

⁴Gyötörte őket a szomjúság; akkor segítségül hívták, és vizet adott a meredek szikla, eloltotta szomjukat a kemény kőszál.

⁵Amivel ellenségeik bűnhődtek, az nekik áldást jelentett, amikor bajban voltak.

⁶A folyónak ki nem apadó forrásvize helyett, amelyet azoknak (az egyiptomiaknak) undorító vére tett zavarossá,

⁷büntetésül a gyermekgyilkos rendeletért, nekik (Izrael fiainak) váratlanul bőséges vizet adtál,

⁸és így az egykori szomjúsággal megmutattad, milyen súlyosan büntetted ellenségeiket.

⁹Amikor ugyanis megpróbáltatás érte őket, bár csak enyhe feddésben volt részük, megtudták, mekkora gyötrelmet kellett elszenvedniük az istenteleneknek, akiket haragodban megbüntettél.

¹⁰Mert őket – intő atyaként – csak próbára tetted, azokat azonban szigorú királyként elítélted és megbüntetted.

¹¹Tőlük (Izrael fiaitól) távol éppúgy gyötrődtek, mint a közelükben.

¹²Mert kétszeres gyötrelem fogta el őket és sóhajtozás, amikor a múltra emlékeztek.

¹³Amikor ugyanis meghallották, hogy ami nekik büntetésükre, azoknak az a javukra szolgált, tudomásul vették az Urat.

¹⁴Mert akit egykor a kitételkor elvetettek és gúnyolódva elutasítottak, azt végül meg kellett csodálniuk, amikor egész más szomjúság gyötörte őket, mint az igazakat.

¹⁵Amikor dőreségük és istentelen gondolkodásuk félrevezette őket, és oktalan csúszómászókat és alávaló állatokat tiszteltek, büntetésül oktalan állatok sokaságát küldted rájuk,

¹⁶hogy megtudják: ki-ki azzal bűnhődik, amivel vétkezik.

¹⁷Mindenható kezed, amely a világot alaktalan anyagból formálta ki, seregestül küldhetett volna ellenük medvét, bősz oroszlánt,

¹⁸vagy újfajta, dühös, ezaddig ismeretlen fenevadakat, amelyek tüzes párát lehelnek vagy sistergő gőzt fújnak, vagy a szemükből iszonyú szikrákat hánynak,

¹⁹amelyek nemcsak rájuk támadva pusztíthatták volna el őket, hanem amelyeknek a látványa is megsemmisíthette volna őket.

²⁰De ezek nélkül is, egyetlen lehelet is elsöpörhette volna őket, ha a bosszuló igazságosság üldözőbe veszi és hatalmad lehelete megszeleli őket. De te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el.

²¹Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének?

²²Hisz az egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, és mint a földre hulló hajnali harmatcsepp.

²³De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak.

²⁴Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna.

²⁵Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre?

²⁶De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja.