Ima a bölcsességért.

¹Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent,

²és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál,

³és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban és egyenes lélekkel tegyen igazságot:

⁴add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül.

⁵Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életű ember, és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez.

⁶Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni.

⁷Te szemeltél ki néped királyává, fiaid és lányaid bírájává.

⁸Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent sátrad hasonmásául, amelyet kezdettől készítettél.

⁹Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint.

¹⁰Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben.

¹¹Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd és megoltalmaz hatalmával.

¹²Így majd tetszenek neked műveim, népedet igazságosan kormányozom, és méltó leszek atyámnak trónjára.

¹³Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr?

¹⁴Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok.

¹⁵Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére.

¹⁶Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni?

¹⁷Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet és nem küldted el a magasból szent lelkedet?

¹⁸Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az emberek, mi kedves a szemedben.

¹⁹Csak a bölcsesség által menekültek meg.