¹Jeruzsálem, vesd le a gyász s az ínség ruháját, s öltsd magadra mindörökre Isten dicsőségének szépségét!

²Öltsd fel Isten igazságának köntösét, s tedd fejedre az örök dicsőség koronáját,

³mert az Isten ismertté teszi fényességedet mindenütt az ég alatt.

⁴Isten ezt a nevet adja neked örökre: „Igazságosság békéje” és „Jámborság dicsősége”.

⁵Kelj föl, Jeruzsálem, állj a magaslatra, és tekints keletre! Nézd, mint gyűlnek egybe fiaid, napkelettől napnyugatig a Szentnek szavára, és ujjonganak, mert Isten megemlékezett róluk.

⁶Gyalog távoztak, ellenség hajtotta őket, de Isten vezeti vissza, s úgy hozza őket, mint királyi sarjakat.

⁷Isten parancsot adott, hogy hordják el mind a magas hegyeket s az örök halmokat, a völgyeket meg töltsék fel, hogy sík legyen a föld, és Izrael biztosan haladhasson Isten dicsősége alatt.

⁸Az erdők és az illatos fák Isten parancsára mind árnyékot nyújtanak Izraelnek.

⁹Isten vezeti majd Izraelt örömben, dicsőségének fényében, s kíséretül adja nekik irgalmát és igazságosságát.