¹Jeruzsálem, vesd le a gyász s az ínség

ruháját, s öltsd magadra mindörökre

Isten dicsőségének szépségét!

²Öltsd fel Isten igazságának köntösét,

s tedd fejedre az örök dicsőség koronáját,

³mert az Isten ismertté teszi

fényességedet mindenütt az ég alatt.

⁴Isten ezt a nevet adja neked örökre:

„Igazságosság békéje”

és „Jámborság dicsősége”.

⁵Kelj föl, Jeruzsálem, állj a magaslatra,

és tekints keletre!

Nézd, mint gyűlnek egybe fiaid,

napkelettől napnyugatig

a Szentnek szavára,

és ujjonganak,

mert Isten megemlékezett róluk.

⁶Gyalog távoztak, ellenség hajtotta őket,

de Isten vezeti vissza, s úgy hozza őket,

mint királyi sarjakat.

⁷Isten parancsot adott, hogy hordják el

mind a magas hegyeket

s az örök halmokat,

a völgyeket meg töltsék fel,

hogy sík legyen a föld,

és Izrael biztosan haladhasson

Isten dicsősége alatt.

⁸Az erdők és az illatos fák Isten parancsára

mind árnyékot nyújtanak Izraelnek.

⁹Isten vezeti majd Izraelt

örömben, dicsőségének fényében,

s kíséretül adja nekik irgalmát

és igazságosságát.