1Az Isten parancsának könyve az, a törvény, amely örökre megmarad. Aki megtartja, élni fog, aki elhagyja, meghal.
2Térj vissza, Jákob, és öleld magadhoz, járj fényének világosságában!
3Ne engedd át dicsőségedet másnak, a kiváltságodat más népnek!
4Boldogok vagyunk mi, Izrael fiai, mert Isten tudtunkra adta, hogy mi tetszik neki.
5Éleszd fel reményed, népem, Izrael nevének hordozója!
6Eladtak benneteket a népeknek, de nem azért, hogy elvesszetek. Felingereltétek az Isten haragját, ezért lettetek az ellenség martaléka.
7Teremtőtöket ingereltétek haragra: démonoknak áldoztatok, nem az Istennek.
8Elfeledkeztetek az örök Istenről, Gondviselőtökről, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet.
9Látta, amint rátok szakadt az Isten haragja, azért így szólt: Halljátok meg Sion szomszédjai! Isten nagy szomorúságot küldött rám,
10láttam fiaim és leányaim fogságát, amelyet az örökkévaló hozott rájuk.
11Örömmel neveltem őket, de sírva és szomorúan néztem, amint távoztak;
12ne legyen senkiben káröröm amiatt, hogy özvegy lettem, s annyian elhagytak. Gyermekeim bűne miatt lettem elhagyatott, mert elfordultak az Isten törvényétől.
13Nem ismerték fel parancsait, nem jártak az általa szabott úton, s nem követték a fegyelem ösvényét, az igazság szerint.
14Gyertek ide, Sion szomszédai! Gondoljatok fiaim és leányaim fogságára, amelyet az Örökkévaló hozott rájuk!
15Távoli nemzetet szabadított rájuk, kíméletlen, idegen nyelvű népet, amely nem tisztelte az aggastyánt, s nem volt részvéttel a csecsemő iránt.
16Az özvegytől elvette szeretett fiait, megfosztotta lányaitól és egyedül hagyta.
17De én hogyan segíthetnék rajtad?
18Csak az szabadíthat ki ellenséged kezéből, aki rád hozta a csapást.
19Menjetek hát, gyermekeim, menjetek a magatok útján! Én meg maradok elhagyatva, egyedül.
20Levetettem a boldogság ruháját, és vezeklésül szőrzsákba öltöztem, s az Örökkévalóhoz fohászkodom, ameddig élek.
21Bizakodjatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Ő kiragad az elnyomásból, ellenségeitek kezéből.
22Én az Örökkévalótól várom szabadulástokat: a Szent már örömre is hangolt irgalmával, amelyet nemsokára megmutat nektek is Szabadítótok, az Örökkévaló.
23Könnyek közt és gyászban néztem távozásotok, de Isten visszaad nekem titeket örökre, öröm és ujjongás közepette.
24Ahogy Sion szomszédai most látják fogságotokat, úgy fogják majd látni nemsokára Istentől szerzett szabadulástokat, amely nagy dicsőséggel és az Örökkévaló ragyogásával jut nektek osztályrészül.
25Ezért, gyermekeim, viseljétek türelemmel a haragot, amely Istentől szakadt rátok. Ellenséged üldözőbe vett, de nemsokára te látod a romlását, és lábbal taposod a nyakát.
26Dédelgetett gyermekeim rögös úton jártak, úgy vitték el őket, mint egy nyájat, amelyet elrabolt az ellenség.
27De bízzatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Aki megpróbáltatást hozott rátok, az újra megemlékezik rólatok.
28Ha elmétek távol járt Istentől, most térjetek meg és keressétek tízszeres buzgalommal,
29mert aki rátok hozta a csapásokat, örök örömet szerez nektek a szabadulással!
30Éleszd fel reményed, Jeruzsálem, megvigasztal az, aki nevet adott neked.
31Meglakolnak mind, akik bántalmaztak, és örültek bukásodnak.
32Meglakolnak a városok, ahol gyermekeid fogságban voltak, meglakol, aki elvette fiaidat.
33Ahogy örült bukásodnak és ujjongott romlásodon, úgy fog bánkódni a saját pusztulásán.
34Nem örülhet többé tömérdek lakójának, dicsekvése szomorúságra változik.
35Az Örökkévaló tüzet bocsát rá hosszú időre, és démonok lakóhelye marad igen sokáig.
36Jeruzsálem, tekints kelet felé, és nézd az örömet, amely Istentől jön.
37Nézd, visszatérnek fiaid, akiknek láttad távozását. Visszajönnek, s összegyűlnek kelettől nyugatig a Szentnek parancsára, ujjonganak, mert az Isten megdicsőült.