¹Mindenható Urunk, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád!

²Hallgass meg, Urunk, és légy irgalmas! Vétkeztünk színed előtt.

³Te örökké uralkodol, mi meg elvesszünk örökre?

⁴Mindenható Urunk, Izrael Istene, hallgasd meg Izrael halálra szántjainak és azok fiainak a könyörgését, akik vétkeztek ellened, akik nem hallgattak Uruk, Istenük szavára; ezért szakadtak ránk a csapások.

⁵Ne gondolj többé atyáink bűneire; ebben az órában gondolj inkább saját kezedre és nevedre.

⁶Igen, Urunk, te vagy a mi Istenünk, s mi dicsőítünk téged, Urunk!

⁷Te oltottad szívünkbe félelmedet, hogy segítségül hívjuk a nevedet. Dicsőítünk téged számkivetésünkben, hiszen eltávolítottuk szívünkből atyáink minden gonoszságát, amellyel vétkeztek színed előtt.

⁸Nézd, mi még ma is abban a fogságban vagyunk, amelybe szétszórtál bennünket, hogy iszonyat, átok és büntetés legyünk atyáink minden bűne miatt, akik eltávolodtak az Úrtól, a mi Istenünktől.

⁹Halld meg, Izrael, az élet törvényét, figyeljetek, hogy szert tegyetek a tudásra!

¹⁰Izrael, miért vagy ellenséged országában, miért? Megöregedsz idegen földön?

¹¹Beszennyezed magad halottakkal, s azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba?

¹²Elhagytad a bölcsesség forrását!

¹³Ha az Úr útjain jártál volna, akkor otthon laknál, békében mindörökké.

¹⁴Tanuld meg, hol van a tudomány, hol az erő, hol az értelem, s akkor megtudod azt is, hol a maradandóság és az élet, hol a szem ragyogása és a béke.

¹⁵De ki fedezte föl a helyét és ki hatolt el kincseihez?

¹⁶Hol vannak a népek vezetői, és azok, akik a föld állatai fölött uralkodtak?

¹⁷Azok, akik az ég madaraival játszottak, azok, akik gyűjtötték az aranyat és az ezüstöt, amelyben az emberek bizakodnak, vagyis azok, akiknek a gazdagsága határtalan volt?

¹⁸Azok, akik annyi gonddal dolgozták meg az ezüstöt, hogy munkájuk felülmúlta a képzeletet?

¹⁹Eltűntek, leszálltak a holtak országába, helyükre mások léptek.

²⁰Fiatalabbak látták meg a napvilágot, és laktak a földön, de ők sem találták meg a tudás útját,

²¹nem fogják fel ösvényeit. Fiaik sem tették magukévá, hanem távol maradtak útjától.

²²Semmit sem ismertek fel belőle Kánaánban, és nem értették meg Temánban.

²³Sem Hágár fiai, akik itt lent keresik az értelmet, sem Midián és Temán kereskedői, ezek a mesemondók és tudni vágyók sem ismerték fel a bölcsesség útját, nem találták meg ösvényeit.

²⁴Ó, Izrael, milyen nagy az Isten hajléka, milyen messze terjed a birtoka:

²⁵nagy és határtalan, magas és mérhetetlen!

²⁶Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei, a daliás és harcos emberek.

²⁷De Isten nem választotta ki őket, nem mutatta meg nekik a tudás útját.

²⁸Elvesztek, mert nem volt tudományuk, elvesztek esztelenségük miatt.

²⁹Ki száll fel az égbe, hogy megragadja, és lehozza a felhőkből?

³⁰Ki kel át a tengeren, hogy fölfedezze és idehozza tiszta aranynak?

³¹Senki sem találta meg az útját, nem fogta fel ösvényeit.

³²De ismerte az, aki mindent tud, ő átvizsgálta értelmével; ő, aki mindörökre megalkotta a földet, és betöltötte élőlényekkel;

³³ő, aki küldi a fényt, és az eljön, de ha visszahívja, az remegve engedelmeskedik.

³⁴A csillagok vidáman ragyognak helyükön,

³⁵de ha ő szólítja őket, azt felelik: „Itt vagyunk!” Vidáman csillognak alkotójuk előtt:

³⁶Ő a mi Istenünk, senki sem hasonlít hozzá!

³⁷Ő felkutatta a tudás minden útját, s átadta Jákobnak, a szolgájának, és Izraelnek, akit szeretett.

³⁸Így jelent meg a földön és társalgott az emberekkel.