3. DÁVID BUJDOSÁSA

Dávid bujdosásra adja magát.

¹Dávid továbbment, és Adullam barlangjába menekült. Ennek hírét vették testvérei és egész családja; lementek és csatlakoztak hozzá.

²S azok is mind köré gyűltek, akik szorongatott helyzetben voltak, akik el voltak adósodva vagy akik elégedetlenkedtek; és ő a vezérük lett. Mintegy négyszáz ember tartott vele.

³Onnan Dávid Moáb (földjére) ment, Micpába. Így szólt Moáb királyához: „Engedd meg, hogy atyám és anyám itt maradjanak nálad, amíg meg nem tudom, mi a terve velem Istennek.”

⁴S otthagyta őket Moáb királyánál, úgyhogy ott maradtak mindaddig, amíg Dávid rejtekhelyen volt.

⁵Gád próféta azonban így szólt Dávidhoz: „Ne maradj a rejtekhelyeden, hanem menj és költözz Júda vidékére.” Dávid tehát elindult és Heret erdeibe ment.

Nob papjainak lemészárlása.

⁶Amikor Saul megtudta, hogy rátaláltak Dávidra és azokra az emberekre, akik hozzászegődtek – Saul épp Gibeában volt, és a szent hely tamariszkusza alatt ült, a kezében lándzsát tartva, tisztjei körében –,

⁷akkor Saul így szólt tisztjeihez, akik körülötte álltak: „Figyeljetek ide, Benjamin fiai! Tán nektek adja Izáj fia a szántóföldeket meg a szőlőket, és megtesz benneteket ezer ember parancsnokává és száz ember parancsnokává,

⁸hogy mind összeesküsztök ellenem? Senki se adta tudtomra, hogy a fiam szövetkezett Izáj fiával. Senki sem volt részvéttel irántam, hogy elárulta volna: a fiam felbujtotta ellenem szolgámat, ahogy ma áll a dolog.”

⁹Akkor megszólalt az edomita Doeg, aki ott állt Saul tisztjei mellett, és azt mondta: „Láttam, amint Izáj fia Nobba ment, Achitub fiához, Achimelechhez.

¹⁰Az megkérdezte felőle az Urat és ellátta élelemmel, s a filiszteus Gólját kardját is odaadta neki.”

¹¹Erre a király odahívatta Achitub fiát, Achimelech papot s az egész nemzetséget, Nob papjait. Mind megjelentek a király előtt.

¹²Saul így szólt: „Hallgass ide, Achitub fia!” „Itt vagyok, uram!” – felelte.

¹³És Saul folytatta. „Miért esküdtetek össze, te és Izáj fia ellenem? Adtál neki kenyeret, kardot, és megkérdezted felőle az Istent, úgyhogy ellenségemmé válhatott, amint az bekövetkezett.”

¹⁴Achimelech így válaszolt a királynak: „Szolgáid közül ki fogható Dávidhoz? Hűséges, a király veje, testőrséged feje, akit mindenki tisztel házadban.

¹⁵Hát csak most kezdtem el felőle kérdezni az Urat? Igazán nem! Ne fogjon rá a király szolgájára és atyám egész házára semmit! Hiszen szolgád mit sem tudott mindebből.”

¹⁶De a király kijelentette: „Meghalsz, Achimelech, te és egész házad népe!”

¹⁷Aztán a király megparancsolta fullajtárjainak, akik körülötte álltak: „Induljatok, és öljétek meg az Úr papjait! Segítségére voltak Dávidnak, s bár tudták, hogy menekül, nem vezettek a nyomára.” De a király szolgái vonakodtak kezet vetni rájuk és az Úr papjait felkoncolni.

¹⁸Erre a király megparancsolta Doegnak: „Lépj elő, és öld meg a papokat!” És az edomita Doeg előlépett, és felkoncolta a papokat! Nyolcvanöt vászonefodot viselő férfit megöletett azon a napon.

¹⁹A papok városát, Nobot is kardélre hányta, férfiakat és nőket, gyerekeket és csecsemőket, barmokat, szamarakat és juhokat egyaránt.

²⁰Csak Achitub fiának, Achimelechnek egyik fia menekült meg; Ebjatárnak hívták és Dávidhoz menekült.

²¹Ebjatár hírül vitte Dávidnak, hogy Saul felkoncoltatta az Úr papjait.

²²Dávid azt mondta neki: „Tudtam én azt már akkor, hogy az edomita Doeg elárul Saulnak, hiszen ott volt. Így most én vagyok a felelős atyádfiai életéért.

²³Maradj itt nálam és ne félj! Mert aki az életedre tör, az nekem is az életemre tör. Itt védelmem alatt állsz.”