3. JÚDÁS MAKKABEUS, A ZSIDÓK VEZÉRE (KR. E. 166–160)

Júdás Makkabeus dicsérete.

¹Helyébe fia, a Makkabeusnak nevezett Júdás lépett.

²Mind támogatták a testvérei és atyjának hívei. Örömmel harcba szálltak Izraelért.

³Hírt szerzett népének messze földön. A páncélt óriásként viselte, felöltötte fegyverzetét, úgy szállt harcba, oltalmazva kardjával a tábort.

⁴Tetteiben oroszlánhoz volt hasonló, zsákmányért bömbölő oroszlánhoz.

⁵Felkutatta a hitehagyottakat, üldözte őket, tűzbe vetette népe szorongatóit.

⁶A bűnösök reszkettek előtte félelmükben, remegtek mind a gonosztevők. Így a szabadítás sikerrel járt.

⁷Bajt hozott sok királyra, Jákob örült tetteinek. Örökre áldott marad emlékezete.

⁸Végigvonult Jákob városain, kiirtotta belőlük a gonoszokat, és elfordította a haragot Izraelről.

⁹Hírneve elért a föld határáig, és maga köré gyűjtötte, akik szétszóródtak.

Júdás első sikere.

¹⁰Apollóniosz pogány népeket és hatalmas szamáriai sereget toborzott, hogy harcba szálljon Izraellel.

¹¹Amikor Júdás ennek hírét vette, kivonult elé, legyőzte és megölte. Sokan halálos sebet kaptak és meghaltak. A többiek elmenekültek.

¹²A zsákmányt összeszedték, Júdás megszerezte Apollóniosz kardját, és ezentúl mindig azzal harcolt.

¹³Amikor a szíriai sereg vezére, Szeron meghallotta, hogy Júdás embereket gyűjtött maga köré, egy hűségesekből álló csapatot, akik hadba vonultak vele,

¹⁴így szólt: „Nevet szerzek magamnak, s híres leszek az országban, ha Júdást és embereit, akik semmibe vették a király törvényét, megtámadom.”

¹⁵Kivonult hát egy második támadásra. Istentelenekből álló hatalmas sereg kísérte, hogy segítsen neki Izrael fiain bosszút állni.

¹⁶Amikor Bet-Horon lejtői felé közeledett, Júdás kevés emberével kivonult elé.

¹⁷Amikor ezek meglátták a hatalmas sereget, így szóltak Júdáshoz: „Hogy vehetnénk fel a harcot ily kevesen ekkora túlerővel? Ráadásul kimerültek vagyunk, hiszen ma még nem is ettünk.”

¹⁸„Kevesen is körülzárhatnak sokakat – felelte Júdás –, mert az égnek egyre megy, hogy sok vagy kevés által szerez-e szabadulást.

¹⁹A háborúban nem a sereg nagyságától függ a győzelem, hiszen a segítség az égből jön.

²⁰Azok ott gőggel és istentelenséggel eltelve jönnek ránk, hogy asszonyainkkal és gyermekeinkkel egyetemben elhurcoljanak és kifosszanak bennünket.

²¹De mi harcba szállunk életünkért és törvényünkért.

²²(Isten) maga fogja őket a szemünk láttára megsemmisíteni. Ne féljetek hát tőlük!”

²³Alighogy befejezte, hirtelenül nekik rontottak. Megsemmisítették Szeront seregével együtt.

²⁴Bet-Horon lejtőjétől egészen a síkságig üldözték őket. Mintegy nyolcszáz ember elesett közülük, a többiek meg a filiszteusok földjére menekültek.

²⁵Így félelem fogta el őket Júdástól és testvéreitől, rémület szállta meg körülöttük a népeket.

²⁶Híre eljutott a királyig, és a nemzetek Júda harcairól beszéltek.

Antiochusz Perzsia és Júdea ellen készül.

²⁷Amikor Antiochusz ezeket a híreket meghallotta, nagy haragra gerjedt. Összegyűjtötte országa minden haderejét, az egész hatalmas sereget.

²⁸Felnyitotta kincseskamráit, egész évre szóló zsoldot fizetett a csapatoknak, és megparancsolta nekik, hogy legyenek készek mindenre.

²⁹Akkor azonban észrevette, hogy kincseskamrájából kifogyott a pénz. A zavargások és a szorongattatás miatt, amelyet az ősi törvények megszüntetésével hozott az országra, kevés adó folyt be az országból.

³⁰Így félt, hogy mint már egyszer vagy másszor előfordult, nem lesz elég a pénz a költekezésre és az ajándékokra, amelyeket eddig bőkezűen osztogatott, bőkezűbben, mint az addigi királyok.

³¹Nagy zavarban volt. Elhatározta hát, hogy Perzsiába megy, behajtja az adót a tartományokban, és sok pénzt összeszed.

³²Az ország ügyeit Liziászra bízta, egy királyi családból való előkelő emberre, az Eufrátesztől egészen Egyiptom határáig.

³³Azzal is megbízta, hogy hazatértéig nevelje a fiát, Antiochuszt.

³⁴Azonkívül átengedte neki hadereje felét és az elefántokat. Közölte vele terveit, különösen Júdeára és Jeruzsálemre vonatkozó rendelkezéseit:

³⁵vezessen ellenük hadat és törje meg végérvényesen Izrael hatalmát, semmisítse meg Jeruzsálem megmaradt lakóit, még emléküket is irtsa ki azon a helyen.

³⁶Egész területükre telepítsen idegeneket, sorsolás útján ossza fel földjüket.

³⁷Hadereje másik felét maga mellé rendelte, és 147-ben elindult fővárosából, Antiochiából átkelt az Eufráteszen és átvonult a fennsíkon.

Gorgiász és Nikanor betörnek Júdeába.

³⁸Liziász a király hívei közül kiválasztotta Dorimenesz fiát, Ptolemeuszt, Nikanort és Gorgiászt, csupa bátor embert.

³⁹Elküldött velük negyvenezer gyalogost és hétezer lovast, hogy hatoljanak be Júda földjére, és a király parancsa szerint pusztítsák el.

⁴⁰Ezek egész seregükkel elindultak és benyomultak. Emmausz közelében a síkságon ütötték fel táborukat.

⁴¹Amikor a vidék kereskedő emberei meghallották hírüket, rengeteg aranyat, ezüstöt és lábszíjat vettek magukhoz, s elmentek a táborba, hogy Izrael fiait megvegyék rabszolgának. Idumeából és a filiszteusok földjéről csapatok csatlakoztak hozzájuk.

⁴²Júdás és testvérei látták, hogy a veszedelem egyre nagyobb, és a csapatok már az ő területükön táboroznak. A király rendelkezéseiről is hallottak, hogy a népet teljesen ki kell pusztítani.

⁴³Így szóltak hát egymáshoz: „Akadályozzuk meg népünk megsemmisítését, és harcoljunk népünkért és a szentélyért.”

⁴⁴Egybegyűltek, hogy előkészüljenek a harcra, imádkozzanak és kiesdekeljék az irgalmat és a könyörületet.

⁴⁵Jeruzsálem lakatlan volt, mint a puszta. Fiai közül nem járt senki se ki, se be. Szentélyét eltiporták. A várat idegenek lakták, pogányoknak szolgált lakóhelyül. Jákobból eltűnt az öröm, nem hallatszott furulya és hárfa.

A zsidók Micpában gyülekeznek.

⁴⁶Összegyűltek hát, és a Jeruzsálemmel szemközti Micpába mentek. Mert Micpa valamikor imádkozóhelye volt Izraelnek.

⁴⁷Böjtöltek azon a napon, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és megszaggatták ruhájukat.

⁴⁸Kigöngyölítették a törvénykönyvet ugyanazzal a szándékkal, amivel a pogányok a bálványaikat szokták kérdezni.

⁴⁹Odahordták a papi palástokat, az első termést és a tizedet. Azokat a nazírokat is odahívták, akiknek letelt a fogadalmi idejük.

⁵⁰Aztán hangosan szólítgatták az eget: „Mit tegyünk? Hová vigyük?

⁵¹Hiszen szentélyedet eltiporták és megszentségtelenítették, papjaid megalázottak és szomorúak.

⁵²Lám a pogányok újra gyülekeznek ellenünk, hogy kiirtsanak bennünket. Te tudod, mit forralnak ellenünk.

⁵³Hogy volnánk képesek szembeszállni velük, ha te nem segítesz?!”

⁵⁴Aztán megfújták a trombitákat és hangosan felkiáltottak.

⁵⁵Ezután Júdás vezetőket rendelt a nép fölé, parancsnokokat az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére.

⁵⁶Azoknak ellenben, akik házat építettek, feleséget vettek vagy szőlőt telepítettek, vagy akik féltek, a törvény rendelkezése értelmében meghagyta, hogy menjenek haza.

⁵⁷Aztán fölkerekedett a sereg, és Emmausztól délre tábort ütött.

⁵⁸Júdás így szólt: „Övezzétek fel derekatokat és legyetek bátor férfiak! Holnap korán legyetek készen rá, hogy harcba szálljatok ezekkel a pogány népekkel, akik szövetkeztek ellenünk, hogy megsemmisítsenek bennünket szentélyünkkel együtt.

⁵⁹De inkább elesünk a harcban, semmint tétlenül nézzük népünk és szentélyünk vesztét.

⁶⁰De legyen úgy, ahogy az ég akarja!”