Az emmauszi csata.

¹Gorgiász maga mellé vett ötezer gyalogost és ezer válogatott lovast.

²A sereg éjszaka kelt útra, hogy rajtaüssön a zsidók táborán és észrevétlenül megsemmisítse őket. A várban szolgáló emberek voltak a vezetőik.

³Júdás hallott felőle, s maga indult el katonáival, hogy a király seregét leverje Emmausznál addig,

⁴amíg a csapatok szerte vannak, a táboron kívül.

⁵Gorgiász éjszaka ért oda a zsidók táborába, de nem talált ott senkit. Erre a hegyekben kereste őket. Azt gondolta: „Máris menekülnek előlünk!”

⁶Hajnalban megjelent Júdás háromezer férfival a síkságon, de nem volt megfelelő vértjük és kardjuk, amilyet szerettek volna.

⁷Ugyanakkor látták, hogy a pogányok tábora körül van véve sáncokkal és lovasokkal – csupa harcedzett katona.

⁸Akkor Júdás így szólt embereihez: „Ne féljetek sokaságuktól és ne rettegjetek támadásuktól.

⁹Gondoljatok arra, hogyan menekültek meg atyáink a Vörös-tengernél, amikor a fáraó seregével üldözte őket.

¹⁰Most hívjuk segítségül az eget, hogy könyörüljön rajtunk, emlékezzék atyáink szövetségére, és pusztítsa el ma ezt a sereget a szemünk láttára.

¹¹Akkor majd minden pogány nép megtudja, hogy van, aki megszabadítja és megmenti Izraelt!”

¹²Amikor az idegenek fölemelték tekintetüket és látták, amint a zsidók kivonulnak ellenük,

¹³elhagyták a tábort, hogy fölvegyék a harcot. Júdás katonái megfújták a kürtöket és összecsaptak velük.

¹⁴A pogányokat megverték, úgyhogy a síkságra menekültek.

¹⁵A hátramaradottakat mind kardélre hányták. Egészen Gézerig üldözték őket, Idumea, Asdod és Jamnia síkságára. Mintegy háromezer ember esett el itt.

¹⁶Amikor Júdás seregével visszatért az üldözésből,

¹⁷így szólt a néphez: „Ne kapjatok a zsákmányon! Mert még egy másik csata áll előttünk.

¹⁸Gorgiász itt van seregével a közelünkben a hegyek közt. Álljatok szemben az ellenséggel, és vívjatok meg vele. Aztán majd nyugodtan zsákmányolhattok.”

¹⁹Alighogy befejezte Júdás a szavait, már látszott az egyik csapat, amint közeledett a hegyek közül.

²⁰Ez észrevette, hogy (a táborban maradottakat) legyőzték, a tábort pedig felgyújtották. Mert a füst, amelyet láttak, jelezte, mi történt.

²¹Ennek láttán nagyon megijedtek. S amikor megpillantották Júdás seregét a síkságon, harcra készen,

²²a filiszteusok földjére menekültek.

²³Júdás erre a táborbeli zsákmány felé vette az irányt. Rengeteg aranyat, ezüstöt, lila és piros bíborszövetet és értéktárgyat összeszedtek.

²⁴Hazatérve himnuszokat és háladalokat zengtek az égnek: „Mert jó, irgalma örökkévaló.”

²⁵Így azon a napon nagy szabadulást látott Izrael.

Liziász első hadjárata.

²⁶Azok az idegenek, akik megmenekültek, mind Liziászhoz mentek, és jelentették neki az esetet.

²⁷Amikor meghallotta, megrendült és elcsüggedt. Mert nem szándéka szerint mentek a dolgok Izraellel, és a király parancsa sem teljesült.

²⁸A következő esztendőben szerzett hát hatvanezer válogatott harcost és ötezer lovast, hogy teljesen kiirtsa őket.

²⁹Benyomultak Idumeába és Bet-Curnál letáboroztak. Júdás tízezer férfival szállt szembe velük.

³⁰Amikor a hatalmas haderőt megpillantotta, imádkozott, ezekkel a szavakkal: „Áldott vagy, Izrael szabadítója! Megtörted az óriás erejét szolgád, Dávid által, a filiszteusok seregét pedig Saul fiának és fegyverhordozójának, Jonatánnak a kezére adtad.

³¹Add ezt a sereget népednek, Izraelnek a hatalmába. Hadd vesszenek el haderejük és lovasságuk ellenére.

³²Töltsd el őket félelemmel! Vedd el büszke bátorságukat! Rettegjenek a vereségtől.

³³S hulljanak el azok kardja élén, akik szeretnek téged, hogy aztán mindannyian énekkel dicsőítsenek, akik elismerik a nevedet.”

³⁴Aztán egymásnak rontottak. Liziász seregéből mintegy ötezer ember elesett – közelharcban estek el.

³⁵Amikor Liziász látta serege pusztulását és Júda seregének harcra készségét, s azt hogy mennyire el vannak szánva; vagy tisztességben élni, vagy meghalni, visszatért Antiochiába. Újabb zsoldosokat szerzett, hogy még erősebb sereggel térjen vissza Júdeába.

A templom megtisztítása és fölszentelése.

³⁶Júdás és testvérei így beszéltek: „Lám, megsemmisültek ellenségeink! Menjünk hát fel, tisztítsuk meg és szenteljük föl a templomot!”

³⁷Az egész sereg összegyűlt és felvonult Sion hegyére.

³⁸Látták az elpusztított szentélyt, az égőáldozat megszentségtelenített oltárát, a fölégetett kapukat, az előudvarokban a bozótot, amely mint valami erdőben vagy hegyen, úgy elburjánzott, és a szétrombolt helyiségeket.

³⁹Erre megszaggatták ruhájukat, nagy jajgatásban törtek ki, és hamut szórtak a fejükre.

⁴⁰Arcra borultak a földön, kürtjeleket adtak és hangosan esedeztek az éghez.

⁴¹Akkor Júdás parancsot adott embereinek, hogy vegyék fel a harcot a várat megszállva tartó csapatokkal, addig ő megtisztítja a szentélyt.

⁴²Aztán feddhetetlen és törvényt megtartó papokat választott.

⁴³Ezek megtisztították a szentélyt, és a botrány köveit tisztátalan helyre vitték.

⁴⁴Az égőáldozatok megszentségtelenített oltára ügyében tanácsot tartottak, hogy mit tegyenek vele.

⁴⁵Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják, nehogy azzal gúnyolják őket, hogy a pogányok megszentségtelenítették. Tehát lerombolták az oltárt.

⁴⁶A köveket a templomdombon egy arra alkalmas helyre rakták, míg próféta nem támad, aki majd megmondja a teendőket.

⁴⁷Aztán a törvény előírásának megfelelően faragatlan köveket vettek, és a régi mintájára új oltárt építettek.

⁴⁸A szentélyt is újra fölépítették, és fölszentelték a templom belsejét meg az előudvarokat.

⁴⁹Új fölszerelést is készítettek az istentisztelethez, és bevitték a mécstartót, valamint az illatáldozat bemutatására szolgáló oltárt meg az asztalt a templomba.

⁵⁰Az illatáldozat oltárán tömjént égettek, a mécstartón pedig meggyújtották a mécseseket, és ezek megvilágították a templom belsejét.

⁵¹Kenyeret tettek az asztalra, és újra fölszerelték a kárpitokat. Így végbevitték, amibe belefogtak.

⁵²A 148. esztendőben a kilencedik hónap – azaz a Kiszleu hónap – huszonötödik napjának hajnalán nekiláttak,

⁵³és az égőáldozatok újonnan emelt oltárán áldozatot mutattak be a törvény szerint.

⁵⁴Ugyanabban az időben és ugyanazon a napon szentelték fel, amelyen a pogányok megszentségtelenítették, dicsőítő énekekkel, citera, hárfa és cintányér kíséretében.

⁵⁵Az egész nép leborult. Magasztaló és dicsőítő énekeket zengtek az égnek, amely sikerre vitte ügyüket.

⁵⁶Az oltár fölszentelését nyolc napig ünnepelték. Örömükben égőáldozatot és hálaáldozatot mutattak be a szabadulásért, aztán dicsőítő áldozatot.

⁵⁷A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és pajzsocskákkal díszítették, helyreállították a kapukat meg a helyiségeket, és ellátták őket ajtókkal.

⁵⁸Túláradó öröm kerítette hatalmába a népet, hogy lemosták a pogányok okozta szégyenfoltot.

⁵⁹Júdás, testvérei és Izrael egész közössége elhatározta, hogy az oltár fölszentelésének napjait minden esztendőben megünneplik öröm és ujjongás közepette ugyanabban az időben, Kiszlév hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át.

⁶⁰Abban az időben Sion hegyét magas fallal és erős bástyákkal vették körül, nehogy visszatérjenek a pogányok és lerombolják, mint korábban tették.

⁶¹Aztán Júdás őrséget helyezett oda, hogy védelmezze Sion hegyét. Bet-Curt is megerősítette, mint valami várat, hogy a népnek Idumeával szemközt legyen egy erődje.