2. MATTATIÁS SZENT HÁBORÚT KEZDEMÉNYEZ

Mattatiás és fiai.

¹Azokban a napokban lépett fel Mattatiás, János fia és Simeon unokája. Joarib fiai közül való pap volt Jeruzsálemben, de Modinban élt.

²Öt fia volt: János, melléknevén Gaddi,

³Simon, melléknevén Tasszi,

⁴Júdás, melléknevén Makkabeus,

⁵Eleazár, melléknevén Auaran és Jonatán, melléknevén Affusz.

⁶Amikor látta a Júdában és Jeruzsálemben végbemenő istenkáromlásokat,

⁷azt mondta: „Jaj nekem! Miért születtem? Azért, hogy lássam népem pusztulását és a szent város romjait, s hogy tétlenül üljek, amikor kiszolgáltatják az ellenségnek, a szentély pedig idegenek hatalmában van?

⁸Temploma olyan, mint a meggyalázott férfi, pompás fölszerelését elhurcolták zsákmányul.

⁹Az utcákon lekaszabolták a gyermekeket, az ifjak meg az ellenség kardélén hulltak el.

¹⁰Hol van nép, amely ne uralkodott volna rajta, s ne szerzett volna tőle zsákmányt?

¹¹Minden ékszerét elrabolták. Aki egykor szabad volt, rabszolga lett.

¹²Nézzétek szentélyünket: díszünket, dicsőségünket hogy kifosztották! A pogányok megszentségtelenítették.

¹³Miért is élünk még?”

¹⁴Mattatiás fiai megszaggatták ruhájukat, vezeklőruhát öltöttek és gyászoltak.

Az áldozat Modinban.

¹⁵A király tisztviselői, akiknek elpártolásra kellett kényszeríteniük őket, Modinba értek, hogy áldozati ünnepet rendezzenek.

¹⁶Izraelből sokan átpártoltak hozzájuk. Mattatiás és fiai azonban összefogtak.

¹⁷Erre a király tisztviselői elkezdték, és így beszéltek Mattatiáshoz: „Te tekintélyes és másokra is hatással levő vezető ember vagy ebben a városban, s fiaid, rokonaid támogatnak.

¹⁸Lépj hát elsőként elő, és teljesítsd a király parancsát, amint minden nép tette és ahogy Júda férfiai és a Jeruzsálemben maradottak is (tették). Akkor fiaiddal együtt a király barátai közé számítasz. Megjutalmaznak arannyal, ezüsttel és sok-sok ajándékkal, fiaddal egyetemben.”

¹⁹Mattatiás válaszolt, és kemény hangon ezt mondta: „Ha a király hatalma alá tartozó minden nép hallgat is rá, s mindenki elhagyja is atyái hitét és eleget tesz is utasításainak,

²⁰én, a fiaim és a testvéreim atyáink szövetségéhez hűen fogunk élni.

²¹Távol legyen tőlünk, hogy a törvénytől és a parancsoktól eltérjünk!

²²Nem engedelmeskedünk a király rendeletének, és nem térünk el hitünktől sem jobbra, sem balra.”

²³Alighogy ezt kijelentette, Júda fiai közül előlépett az egyik, hogy mindenki szeme láttára áldozatot mutasson be a király parancsa szerint a modini oltáron.

²⁴Ennek láttán Mattatiás fölindult, a legbenseje is beleremegett. Szent harag töltötte el, nekiesett és leütötte az oltárnál.

²⁵A király tisztviselőjét is megölte, aki áldozatbemutatásra ösztökélte, majd lerombolta az oltárt.

²⁶A törvényért szállt síkra, mint egykor Pinchasz tette, Szalu fia, Zimri ellenében.

²⁷Azután Mattatiás hangosan felszólította a várost: „Akiben még van buzgalom a törvény iránt, és hűségesen kitart a szövetség mellett, az kövessen!”

²⁸A fiaival együtt a hegyekbe menekült. Mindenét otthagyta a városban.

A szombathoz való hűség próbája a pusztában.

²⁹Akkoriban sok igazságot és jogot kereső ember vonult a pusztába,

³⁰gyermekeivel, feleségével és nyájával együtt, hogy ott letelepedjék, mert a baj rájuk nehezedett.

³¹A király tisztviselőinek és a Dávid városában, Jeruzsálemben állomásozó csapatoknak jelentették, hogy néhány olyan ember, aki megszegte a király parancsát, a puszta barlangjaiba húzódott.

³²Számosan nyomukba eredtek, és utol is érték őket. Eléjük álltak, és szombati napon megtámadták őket.

³³Odaszóltak nekik: „Most aztán elég legyen! Gyertek elő, és tegyetek eleget a király parancsának! Akkor életben maradtok.”

³⁴De azt felelték: „Nem megyünk ki és nem teljesítjük a király parancsát, és a szombatot sem szegjük meg.”

³⁵Erre nyomban megindították ellenük a támadást.

³⁶De nem viszonozták, egyetlen követ sem dobtak rájuk, és a barlangokat sem torlaszolták el.

³⁷Azt mondták: „Mi mindannyian tiszta lelkiismerettel akarunk meghalni! Tanúnk az ég s a föld, hogy igazságtalanul öltök meg bennünket.”

³⁸Szombaton támadták meg őket, s így meghaltak feleségükkel, gyermekeikkel és nyájaikkal együtt, mintegy ezer ember.

Mattatiás tevékenykedése.

³⁹Amikor Mattatiás és barátai ezt hírül vették, nagyon sajnálták őket.

⁴⁰De aztán így szóltak egymáshoz: „Ha mindannyian így tennénk, ahogy testvéreink tettek, s nem harcolnánk életünkért és törvényünkért a pogányok ellen, csakhamar eltűnnénk a föld színéről.”

⁴¹S még aznap a következő határozatot hozták: „Minden ember ellen, aki szombaton megtámad bennünket, fölvesszük a harcot, nehogy mind meghaljunk, ahogy testvéreink meghaltak a barlangokban.”

⁴²Akkoriban csatlakozott hozzájuk egy asszideus csoport – izraeli bátor férfiak, törvényhez hű emberek.

⁴³Azok is mind hozzájuk szegődtek, akik a szorongattatások elől menekültek.

⁴⁴Erősítésül szolgáltak nekik. Így összeverődött egy sereg, és lesújtottak haragjukban a bűnösökre és neheztelésükben a hitehagyottakra. Akik megmaradtak, a pogányokhoz menekültek.

⁴⁵Mattatiás és követői körbejártak és lerombolták az oltárokat.

⁴⁶Erőszakkal körülmetélték a még körülmetéletlen gyerekeket, akiket Izrael földjén találtak.

⁴⁷Üldözték a felfuvalkodottakat, és vállalkozásuk sikerrel járt.

⁴⁸Így megvédték a törvényt a pogányok és a királyok támadásaival szemben, és megakadályozták a bűnösök győzelmét.

Mattatiás végrendelete és halála.

⁴⁹Amikor Mattatiás napjai végükhöz közeledtek, így szólt fiaihoz: „Most gőg és gyalázat uralkodik, a pusztulás és az ádáz harag ideje van itt.

⁵⁰Gyermekeim, harcoljatok hát a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért!

⁵¹Emlékezzetek atyáink tetteire, amelyeket a maguk idejében véghezvittek. Akkor nagy híretek lesz, s nevetek örökre fennmarad.

⁵²Ábrahám nem a próbatételben bizonyult-e hűségesnek, nem az szolgált-e megigazulására?

⁵³József nyomorúsága idején megtartotta a törvényt, és ura lett Egyiptomnak.

⁵⁴Ősatyánk, Pinchasz buzgalmáért az örök papság ígéretét kapta.

⁵⁵Józsue betöltötte a törvényt, és Izrael bírája lett.

⁵⁶Káleb tanúbizonyságot tett az egybegyűltek előtt, és örökséget kapott az országban.

⁵⁷Dávid jóságáért örök időkre örökölte a királyi széket.

⁵⁸A törvény iránti buzgalmáért Illést az égbe vitték.

⁵⁹Hananja, Azarja, Misael hittek, és kiszabadultak a lángokból.

⁶⁰Dánielt ártatlansága megmentette az oroszlán torkából.

⁶¹Tudjátok meg ebből – nemzedékről nemzedékre –, hogy aki benne remél, nem csalatkozik.

⁶²Ne féljetek hát a bűnös szavától, mert dicsősége csak sár és féreg martaléka.

⁶³Ma még dicsőítik, holnap már letűnik, visszatér a porba, tervei meghiúsulnak.

⁶⁴Gyermekeim, legyetek férfiak, és tartsatok ki a törvényben! Mert így juttok dicsőségre.

⁶⁵Nézzétek testvéreteket, Simont! Én tudom, hogy okos ember. Engedelmeskedjetek hát neki mindig! Ő legyen az atyátok!

⁶⁶Júdás, a Makkabeus tele erővel ifjúkora óta. Ő legyen ezért seregetek vezére és vezesse a népek elleni harcot.

⁶⁷Gyűljetek köré mindannyian, akik szem előtt tartjátok a törvényt, és álljatok szörnyű bosszút népetekért.

⁶⁸Fizessetek vissza keményen a pogányoknak, és igazodjatok a törvény előírásaihoz.”

⁶⁹Aztán megáldotta őket, és megtért atyáihoz.

⁷⁰A 146. esztendőben halt meg; Modinban atyái sírboltjába temették. Egész Izrael siratta, mélységes gyászban.