2. MATTATIÁS SZENT HÁBORÚT KEZDEMÉNYEZ

Mattatiás és fiai.

1Azokban a napokban lépett fel Mattatiás, János fia és Simeon unokája. Joarib fiai közül való pap volt Jeruzsálemben, de Modinban élt.

2Öt fia volt: János, melléknevén Gaddi,

3Simon, melléknevén Tasszi,

4Júdás, melléknevén Makkabeus,

5Eleazár, melléknevén Auaran és Jonatán, melléknevén Affusz.

6Amikor látta a Júdában és Jeruzsálemben végbemenő istenkáromlásokat,

7azt mondta: „Jaj nekem! Miért születtem? Azért, hogy lássam népem pusztulását és a szent város romjait, s hogy tétlenül üljek, amikor kiszolgáltatják az ellenségnek, a szentély pedig idegenek hatalmában van?

8Temploma olyan, mint a meggyalázott férfi, pompás fölszerelését elhurcolták zsákmányul.

9Az utcákon lekaszabolták a gyermekeket, az ifjak meg az ellenség kardélén hulltak el.

10Hol van nép, amely ne uralkodott volna rajta, s ne szerzett volna tőle zsákmányt?

11Minden ékszerét elrabolták. Aki egykor szabad volt, rabszolga lett.

12Nézzétek szentélyünket: díszünket, dicsőségünket hogy kifosztották! A pogányok megszentségtelenítették.

13Miért is élünk még?”

14Mattatiás fiai megszaggatták ruhájukat, vezeklőruhát öltöttek és gyászoltak.

Az áldozat Modinban.

15A király tisztviselői, akiknek elpártolásra kellett kényszeríteniük őket, Modinba értek, hogy áldozati ünnepet rendezzenek.

16Izraelből sokan átpártoltak hozzájuk. Mattatiás és fiai azonban összefogtak.

17Erre a király tisztviselői elkezdték, és így beszéltek Mattatiáshoz: „Te tekintélyes és másokra is hatással levő vezető ember vagy ebben a városban, s fiaid, rokonaid támogatnak.

18Lépj hát elsőként elő, és teljesítsd a király parancsát, amint minden nép tette és ahogy Júda férfiai és a Jeruzsálemben maradottak is (tették). Akkor fiaiddal együtt a király barátai közé számítasz. Megjutalmaznak arannyal, ezüsttel és sok-sok ajándékkal, fiaddal egyetemben.”

19Mattatiás válaszolt, és kemény hangon ezt mondta: „Ha a király hatalma alá tartozó minden nép hallgat is rá, s mindenki elhagyja is atyái hitét és eleget tesz is utasításainak,

20én, a fiaim és a testvéreim atyáink szövetségéhez hűen fogunk élni.

21Távol legyen tőlünk, hogy a törvénytől és a parancsoktól eltérjünk!

22Nem engedelmeskedünk a király rendeletének, és nem térünk el hitünktől sem jobbra, sem balra.”

23Alighogy ezt kijelentette, Júda fiai közül előlépett az egyik, hogy mindenki szeme láttára áldozatot mutasson be a király parancsa szerint a modini oltáron.

24Ennek láttán Mattatiás fölindult, a legbenseje is beleremegett. Szent harag töltötte el, nekiesett és leütötte az oltárnál.

25A király tisztviselőjét is megölte, aki áldozatbemutatásra ösztökélte, majd lerombolta az oltárt.

26A törvényért szállt síkra, mint egykor Pinchasz tette, Szalu fia, Zimri ellenében.

27Azután Mattatiás hangosan felszólította a várost: „Akiben még van buzgalom a törvény iránt, és hűségesen kitart a szövetség mellett, az kövessen!”

28A fiaival együtt a hegyekbe menekült. Mindenét otthagyta a városban.

A szombathoz való hűség próbája a pusztában.

29Akkoriban sok igazságot és jogot kereső ember vonult a pusztába,

30gyermekeivel, feleségével és nyájával együtt, hogy ott letelepedjék, mert a baj rájuk nehezedett.

31A király tisztviselőinek és a Dávid városában, Jeruzsálemben állomásozó csapatoknak jelentették, hogy néhány olyan ember, aki megszegte a király parancsát, a puszta barlangjaiba húzódott.

32Számosan nyomukba eredtek, és utol is érték őket. Eléjük álltak, és szombati napon megtámadták őket.

33Odaszóltak nekik: „Most aztán elég legyen! Gyertek elő, és tegyetek eleget a király parancsának! Akkor életben maradtok.”

34De azt felelték: „Nem megyünk ki és nem teljesítjük a király parancsát, és a szombatot sem szegjük meg.”

35Erre nyomban megindították ellenük a támadást.

36De nem viszonozták, egyetlen követ sem dobtak rájuk, és a barlangokat sem torlaszolták el.

37Azt mondták: „Mi mindannyian tiszta lelkiismerettel akarunk meghalni! Tanúnk az ég s a föld, hogy igazságtalanul öltök meg bennünket.”

38Szombaton támadták meg őket, s így meghaltak feleségükkel, gyermekeikkel és nyájaikkal együtt, mintegy ezer ember.

Mattatiás tevékenykedése.

39Amikor Mattatiás és barátai ezt hírül vették, nagyon sajnálták őket.

40De aztán így szóltak egymáshoz: „Ha mindannyian így tennénk, ahogy testvéreink tettek, s nem harcolnánk életünkért és törvényünkért a pogányok ellen, csakhamar eltűnnénk a föld színéről.”

41S még aznap a következő határozatot hozták: „Minden ember ellen, aki szombaton megtámad bennünket, fölvesszük a harcot, nehogy mind meghaljunk, ahogy testvéreink meghaltak a barlangokban.”

42Akkoriban csatlakozott hozzájuk egy asszideus csoport – izraeli bátor férfiak, törvényhez hű emberek.

43Azok is mind hozzájuk szegődtek, akik a szorongattatások elől menekültek.

44Erősítésül szolgáltak nekik. Így összeverődött egy sereg, és lesújtottak haragjukban a bűnösökre és neheztelésükben a hitehagyottakra. Akik megmaradtak, a pogányokhoz menekültek.

45Mattatiás és követői körbejártak és lerombolták az oltárokat.

46Erőszakkal körülmetélték a még körülmetéletlen gyerekeket, akiket Izrael földjén találtak.

47Üldözték a felfuvalkodottakat, és vállalkozásuk sikerrel járt.

48Így megvédték a törvényt a pogányok és a királyok támadásaival szemben, és megakadályozták a bűnösök győzelmét.

Mattatiás végrendelete és halála.

49Amikor Mattatiás napjai végükhöz közeledtek, így szólt fiaihoz: „Most gőg és gyalázat uralkodik, a pusztulás és az ádáz harag ideje van itt.

50Gyermekeim, harcoljatok hát a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért!

51Emlékezzetek atyáink tetteire, amelyeket a maguk idejében véghezvittek. Akkor nagy híretek lesz, s nevetek örökre fennmarad.

52Ábrahám nem a próbatételben bizonyult-e hűségesnek, nem az szolgált-e megigazulására?

53József nyomorúsága idején megtartotta a törvényt, és ura lett Egyiptomnak.

54Ősatyánk, Pinchasz buzgalmáért az örök papság ígéretét kapta.

55Józsue betöltötte a törvényt, és Izrael bírája lett.

56Káleb tanúbizonyságot tett az egybegyűltek előtt, és örökséget kapott az országban.

57Dávid jóságáért örök időkre örökölte a királyi széket.

58A törvény iránti buzgalmáért Illést az égbe vitték.

59Hananja, Azarja, Misael hittek, és kiszabadultak a lángokból.

60Dánielt ártatlansága megmentette az oroszlán torkából.

61Tudjátok meg ebből – nemzedékről nemzedékre –, hogy aki benne remél, nem csalatkozik.

62Ne féljetek hát a bűnös szavától, mert dicsősége csak sár és féreg martaléka.

63Ma még dicsőítik, holnap már letűnik, visszatér a porba, tervei meghiúsulnak.

64Gyermekeim, legyetek férfiak, és tartsatok ki a törvényben! Mert így juttok dicsőségre.

65Nézzétek testvéreteket, Simont! Én tudom, hogy okos ember. Engedelmeskedjetek hát neki mindig! Ő legyen az atyátok!

66Júdás, a Makkabeus tele erővel ifjúkora óta. Ő legyen ezért seregetek vezére és vezesse a népek elleni harcot.

67Gyűljetek köré mindannyian, akik szem előtt tartjátok a törvényt, és álljatok szörnyű bosszút népetekért.

68Fizessetek vissza keményen a pogányoknak, és igazodjatok a törvény előírásaihoz.”

69Aztán megáldotta őket, és megtért atyáihoz.

70A 146. esztendőben halt meg; Modinban atyái sírboltjába temették. Egész Izrael siratta, mélységes gyászban.