A Makkabeusok első könyve

Nagy Sándor és utódai.

1. ELŐSZÓ

¹Miután Macedóniai Fülöp fia, Sándor kivonult Chettimből, és legyőzte a perzsák és a médek királyát, Dáriust, helyette először Hellászon uralkodott királyként.

²Sok hadjáratot vezetett, erődöket foglalt el és királyokat küldött halálba.

³Egészen a föld határáig előrenyomult, és sok néptől szedett adót. Az egész föld elnémult előtte. Erre szíve elbizakodottá vált és gőggel telt el.

⁴Hatalmas sereget gyűjtött, s uralomra tett szert országok, népek és fejedelmek fölött, úgyhogy sorra adófizetői lettek.

⁵De aztán ágynak esett, s tudatára ébredt, hogy meg kell halnia.

⁶Maga elé idézte legfőbb embereit, akik vele nőttek fel ifjúkoruktól fogva, és még életében felosztotta köztük birodalmát.

⁷Sándor tizenkét esztendei uralkodás után meghalt.

⁸Szolgái vették át az uralmat, ki-ki a maga részén.

⁹Halála után mindannyian föltették a diadémot, s utánuk fiaik is, sok éven át. Rengeteg bajt hoztak a földre.

Antiochusz Epifanész és a hellenizmus behatolása Izraelbe.

¹⁰Istentelen sarj fakadt belőlük, Antiochusz Epifanész, Antiochusz királynak az egyik fia. Túsz volt Rómában, s a görög hatalom 137. esztendejében jutott uralomra.

¹¹Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben. Sokak fejét telebeszélték javaslatukkal: „Menjünk, és kössünk szövetséget a körülöttünk élő népekkel. Mert amióta elkülönültünk tőlük, rengeteg baj ér bennünket.”

¹²Ez a javaslat tetszésre talált.

¹³A népből néhányan készek voltak rá, hogy elmenjenek a királyhoz. Ez felhatalmazta őket, hogy pogány szokásokat vezessenek be.

¹⁴Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben, újranövesztették előbőrüket,

¹⁵és elpártoltak a szent szövetségtől. Szövetségre léptek a pogányokkal, s arra adták magukat, hogy vétkezzenek.

Antiochusz Epifanész kifosztja a templomot és üldözi a törvényhez hű zsidókat.

¹⁶Amikor Antiochusz megszilárdította a birodalmat, arra gondolt, hogy Egyiptomra is kiterjeszti hatalmát, hogy így mindkét országon uralkodjék.

¹⁷Hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal és nagy hajóhaddal Egyiptomba vonult.

¹⁸Háborút indított Egyiptom királya, Ptolemeusz ellen. Ptolemeusz megfutamodott előle és elmenekült, de sokan áldozatul estek.

¹⁹Meghódította Egyiptom megerősített városait és kifosztotta Egyiptom földjét.

²⁰Miután Egyiptomot leigázta, Antiochusz 143-ban visszatért és hatalmas sereggel Izrael és Jeruzsálem ellen vonult.

²¹Gőggel eltelve behatolt a szentélybe, elvitte az illatáldozat bemutatására szolgáló aranyoltárt, valamint a mécstartót az összes fölszereléssel együtt,

²²továbbá az áldozati kenyér asztalát, az áldozati edényeket, tálakat, az aranyfüstölőket, a kárpitot, a koszorúkat és a templom homlokzatáról az aranydíszeket; mind leszedte őket.

²³Elrabolta az aranyat, ezüstöt, valamint a drága fölszereléseket; elhurcolta a rejtett kincseket, amikre rátalált.

²⁴Mindent összeszedett, és visszatért országába. De előbb vérfürdőt rendezett és fennhéjázó beszédeket tartott.

²⁵Mély gyász borult Izraelre, minden tartományára.

²⁶Siránkoztak a főemberek és a vének, a szüzek és az ifjak sorvadoztak, az asszonyok szépsége elenyészett.

²⁷Aki vőlegény volt, mind gyászolt, s jajgatott szobájában ülve fájdalmában a menyasszony.

²⁸Megremegett a föld a lakói miatt, Jákob egész háza szégyenbe öltözött.

²⁹Két év elteltével a király a mizaiak vezérét küldte Júda városaiba. Nagy sereggel érkezett Jeruzsálembe.

³⁰Álnok módon békét ígért nekik, úgyhogy hittek benne. De váratlanul meglepte a várost. Nagy csapást mért rá, és Izrael fiai közül sokakat lemészárolt.

³¹A várost kifosztotta, felgyújtotta, lerombolta a házakat és a várost körülvevő falakat.

³²Az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, a nyájakat meg lefoglalták.

³³Megerősítették Dávid városát magas és erős falakkal és hatalmas bástyákkal.

³⁴Ezek várul szolgáltak nekik. Istentelen népet és hitehagyott embereket telepítettek beléjük; ezek befészkelték oda magukat.

³⁵Fegyvereket és élelmet hordtak oda, és ott raktározták el a Jeruzsálemben összeszedett zsákmányt. Így (a bástyák) hatalmas csapdává lettek.

³⁶A szentély számára leshellyé lettek, Izrael számára gonosz ellenséggé minden időre.

³⁷A szentély körül ártatlan vért ontottak, megszentségtelenítették a szent helyet.

³⁸Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, így idegen népnek lett lakóhelye. Saját ivadékainak idegenné vált, gyermekeinek el kellett hagyniuk.

³⁹Szentélye elhagyatott lett, mint a puszta, ünnepei gyászra fordultak. Szombatjai gyalázattá váltak, becsülete helyébe megvetés lépett.

⁴⁰Mint egykor dicsősége, akkora volt a szégyene, nagysága szomorúságra változott.

⁴¹Akkor a király rendeletet bocsátott ki egész birodalmában: mindnyájan alkossanak egy népet,

⁴²és hagyjanak fel szokásaikkal. A népek mind engedelmeskedtek a király parancsának.

⁴³Sőt még Izrael fiai közül is soknak megtetszettek ezek a szertartások, így áldozatot mutattak be a bálványoknak és megszegték a szombatot.

⁴⁴A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz,

⁴⁵a templomban hagyjanak fel az égő­, a véres­ és az italáldozattal, szegjék meg a szombatot és az ünnepeket,

⁴⁶és szentségtelenítsék meg a szentélyt és a szent dolgokat.

⁴⁷Ugyanakkor emeljenek oltárokat, templomokat és kápolnákat a bálványoknak, áldozzanak sertéseket és más tisztátalan állatokat,

⁴⁸hagyják fiaikat körülmetéletlenül, és szennyezzék be magukat mindenféle tisztátalan és szörnyű dologgal.

⁴⁹Felejtsék el a törvényt és tekintsék érvénytelennek a parancsokat.

⁵⁰Annak, aki nem tett eleget a király parancsának, meg kellett halnia.

⁵¹Ilyen utasításokat adott az egész birodalomban, és felügyelőket rendelt minden nép fölé. Júda városainak megparancsolta – városról városra –, hogy mutassanak be áldozatot.

⁵²A népből sokan csatlakoztak hozzájuk, mind, akik elpártoltak a törvénytől. Gonoszságot követtek el az országban,

⁵³és arra kényszerítették Izraelt, hogy mindenféle zugba rejtőzzék.

⁵⁴A 145. esztendő Kiszlév hónapjának tizenötödik napján a király az égőáldozat oltárán szörnyű undokságot épített, és Izrael helységeiben mindenféle oltárokat emeltek.

⁵⁵A házak kapuiban és a tereken tömjént áldoztak.

⁵⁶A törvénykönyveket, ha fölfedezték, széttépték és tűzbe vetették.

⁵⁷Ha valakinél megtalálták a szövetség könyvét, vagy ha valaki szem előtt tartotta a törvényt, a királyi rendelet értelmében halálra ítélték.

⁵⁸Ilyen rendelkezésekkel léptek fel Izrael ellen, mindazok ellen, akiket hónapról hónapra tetten értek a városokban.

⁵⁹A hónap huszonötödik napján áldozatot mutattak be azon az oltáron, amely az égőáldozatok oltára helyén állt.

⁶⁰Azokat az asszonyokat, akik körülmetéltették gyermekeiket, megölték a parancs szerint,

⁶¹gyermekeiket a nyakukba akasztották, ugyanúgy hozzátartozóikat, és azokat is halálba küldték, akik a körülmetélést végezték.

⁶²De Izrael fiai közül sokan állhatatosak maradtak, és kitartottak amellett az elhatározásuk mellett, hogy semmi tisztátalant nem élveznek.

⁶³Inkább meghalnak, semmint étellel tisztátalanná tegyék magukat és megszegjék a szent szövetséget. Így vállalták a halált.

⁶⁴Súlyosan ránehezedett Izraelre a szörnyű harag.