¹Mint aki a Magasságos rejtekében lakik,

s éjjel a Mindenható árnyékában pihen,

²ezt mondom az Úrnak: „Oltalmam és erősségem,

Istenem, akiben bízom!”

³„Igen, ő ment meg téged a madarász csapdájából,

s a pusztító dögvésztől.

⁴Tollaival betakar téged,

szárnyai alatt oltalmat találsz.

Hűsége pajzs és páncél:

⁵nem kell félned az éjjeli rémtől,

sem a suhanó nyíltól nappal,

⁶sem a homályban lopódzó dögvésztől,

sem a délben pusztító ragálytól.

⁷Ha ezren esnek is el melletted,

és tízezren jobbod felől,

hozzád akkor sem közelít.

⁸Csak szemed látja majd,

és szemléli a bűnösök bűnhődését.

⁹Igen – »Te vagy, Uram, menedékem«,

s oltalmazód lett a Magasságos.

¹⁰Nem ér téged semmi baj,

csapás sátradhoz közel sem fér.

¹¹Mert megparancsolja angyalainak,

hogy vigyázzanak rád minden utadon.

¹²Tenyerükön hordoznak,

hogy kőbe ne üsd a lábad.

¹³Eltaposol oroszlánt és viperát,

eltiporsz oroszlánkölyköt és tengeri szörnyet.”

¹⁴„Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem,

oltalmazom, mert ismeri nevem.

¹⁵Hozzám kiált, és válaszolok neki.

Vele leszek a bajban,

kiragadom onnét, és tekintélyt adok neki.

¹⁶Hosszú élettel teszem boldoggá,

megmutatom neki üdvösségem.”