¹Mózesnek, Isten emberének könyörgése

Uram, te voltál menedékünk

nemzedékről nemzedékre.

²Mielőtt a hegyek megszülettek,

mielőtt a földet s a világot létre hívtad,

öröktől fogva mindörökké vagy, ó, Isten!

³A halandót visszatéríted a porba,

s így szólsz: „Térjetek vissza, emberek!”

⁴Bizony szemedben ezer év,

mint a tegnap, ami elmúlt,

mint egy őrváltás éjszaka.

⁵Elsöpröd őket, olyanná lesznek, mint az álom.

Reggel, mint a növekvő fű:

⁶reggel éledezik s megújul,

estére hervad s elszárad.

⁷Bizony fölemészt minket haragod,

dühöd, akár a félelem, bénít.

⁸Magad elé állítod bűneinket,

titkolt vétkeinket arcod fénye elé.

⁹Bizony dühöd miatt minden napunknak itt a vége,

⁹akár egy sóhaj, elmúlnak éveink.

¹⁰Életünk csupán hetven esztendő,

vagy ha erőd megtart, nyolcvan,

de mind csak fáradság, küszködés,

s oly gyorsan illan, mintha röpülnénk.

¹¹Vajon ki ismeri haragod erejét,

és féli dühöd helyénvalóan?

¹²Taníts úgy számlálni napjainkat,

hogy bölcs szívet szerezhessünk!

¹³Fordulj hozzánk, Urunk! Meddig késel?

Könyörülj szolgáidon!

¹⁴Áraszd ránk jóságod reggelente,

hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!

¹⁵Örvendeztess meg annyi napon, ahányon megpróbáltál,

annyi éven át, ahányban rossz volt sorunk!

¹⁶Váljék láthatóvá műved szolgáidon,

tündöklésed fiaikon!

¹⁷Legyen velünk az Úrnak, Istenünknek a jóindulata!

Kezünk munkáját tedd nekünk maradandóvá,

kezünk munkáját tedd maradandóvá!