¹Maszkil – Az ezraita Ethané

²Uram, jóságos tetteid hadd énekeljem örökké,

nemzedékről nemzedékre hadd hirdesse szám hűséged!

³Bizony ezt mondtam: jóságod örökké tart,

hűségednek az egekben vetettél alapot.

⁴„Szövetséget kötöttem választottammal,

megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:

⁵Örökre fenntartom utódaidat,

nemzedékről nemzedékre építem trónod.” (Szela)

⁶Az egek dicsérik csodáid, Uram,

hűséged a szentek gyülekezetében.

⁷Mert ki van a fellegekben az Úrhoz fogható?

Ki hasonló az Úrhoz az istenek között?

⁸Istent nagyon rettegik a szentek gyűlésében,

félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak.

⁹Uram, seregek Istene,

ki olyan, mint te, erősséges Úr?

Hűséged körülövez.

¹⁰Te uralod a tenger gőgjét;

ha felcsapnak hullámai, te csendesíted le őket.

¹¹Te zúztad szét Rahabot, mint egy tetemet;

erős karoddal ellenségeidet szétszórtad.

¹²Tied az ég és tied a föld,

a világ, s ami betölti: te vetetted meg alapjukat.

¹³Te teremtetted északot és délt,

Tábór és Hermón nevednek ujjong.

¹⁴Karod hatalmas,

kezed erős, jobbod csapásra kész.

¹⁵Igazság és jog trónod alapja,

jóság és hűség jár színed előtt.

¹⁶Boldog a nép, mely ismeri az ünnep örömét,

amely, Uram, arcod fényében járhat.

¹⁷Nevedben örvendeznek egész nap,

és igazságoddal büszkélkednek.

¹⁸Mert te vagy ékességük és erejük.

Jóvoltodból növekszik hatalmunk.

¹⁹Mert pajzsunk az Úré,

Izrael Szentjéé a királyunk.

²⁰Egykor látomásban szóltál híveidhez,

és ezt mondtad: „Segítséget nyújtottam egy hősnek,

kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.

²¹Megtaláltam szolgámat, Dávidot,

szent olajommal fölkentem.

²²Kezem vele marad,

karom megerősíti.

²³Nem szedi rá ellenség,

nem alázza meg álnok ember.

²⁴Szétverem előtte ellenségeit,

lesújtok gyűlölőire.

²⁵Hűségem és jóságom vele marad,

nevem által emelkedik hatalma.

²⁶Ráteszem kezét a tengerre,

jobbját a folyamokra.

²⁷Ő így kiált hozzám: »Atyám vagy,

²⁷Istenem, szabadulásom sziklája.«

²⁸Én pedig az elsőszülött jogát adom neki,

a legnagyobb lesz a föld királyai között.

²⁹Örökké megtartom iránta jóságom,

vele kötött szövetségem szilárd marad.

³⁰Megtartom utódait örökre,

és trónját, amíg fennáll az ég.

³¹Ha fiai elhagyják törvényemet,

és nem járnak végzéseim szerint;

³²ha megszegik rendelkezéseimet,

és nem tartják meg parancsaimat,

³³akkor törvényszegésüket fenyítékkel viszonzom,

bűneiket csapásokkal.

³⁴De jóságomat nem vonom meg tőle,

és nem hazudtolom meg hűségem.

³⁵Nem gyalázom meg szövetségem,

adott szavamon nem változtatok.

³⁶Egyszer s mindenkorra megesküdtem szentségemre,

nem fogok hazudni Dávidnak.

³⁷Lesz utódja örökre.

Trónja előttem, mint a nap,

³⁸megmarad örökre, mint a hold,

igaz tanú a fellegek közt.” (Szela)

³⁹De te megtagadtad, eltaszítottad,

haragra gerjedtél fölkented ellen.

⁴⁰Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget,

porig aláztad koronáját.

⁴¹Minden falát leromboltad,

erődjeit romba döntötted.

⁴²Fosztogatja minden arra járó,

csúffá lett szomszédai előtt.

⁴³Szorongatóinak győzelmet adtál,

örömöt szereztél ellenségeinek.

⁴⁴Még kardja élét is kicsorbítottad,

nem támogattad a harcban.

⁴⁵Véget vetettél ragyogásának,

trónját földre döntötted.

⁴⁶Megrövidítetted ifjúsága napjait,

szégyennel borítottad. (Szela)

⁴⁷Meddig, Uram? Örökre elrejtőzöl?

Haragod lángol, mint a tűz?

⁴⁸Emlékezz, Uram, mennyi az élet;

milyen semmiségnek teremtettél minden embert!

⁴⁹Van olyan ember, ki életben marad, és nem lát halált,

ki megmentheti lelkét az alvilág hatalmától? (Szela)

⁵⁰Hol vannak, Uram, jóságod egykori tettei,

melyeket hűségedben esküvel ígértél Dávidnak?

⁵¹Emlékezz, Uram, szolgáid gyalázatára,

amit sok nép részéről bensőmben hordozok!

⁵²Mert gyaláznak ellenségeid, Uram,

gyalázzák fölkented minden lépését.

⁵³Áldott legyen az Úr mindörökké!

Ámen, ámen!