¹Ének – Hangszeres kísérettel – Kórah fiaié – A karvezetőnek – A „Betegség” kezdetű ének dallamára – Maszkil – Az ezraita Hémáné

²Uram, szabadító Istenem,

nappal hozzád kiáltok,

s éjszaka is nálad vagyok.

³Jusson színed elé könyörgésem,

figyelj kiáltásomra!

⁴Mert tele van fájdalommal a lelkem,

életem közel az alvilághoz.

⁵A sírba szállók közé sorolnak,

olyan lettem, mint a harcos, kiben nincs többé erő;

⁶a halottak zsoldosa,

olyan, mint a lemészároltak a sírban,

akikre nem gondolsz többé,

akiket kiragadtak kezedből.

⁷A sír legmélyére tettél,

sötétségbe, a tenger mélyére.

⁸Rám nehezedett haragod,

örvényeid mind elsodortak. (Szela)

⁹Elszakítottad tőlem bizalmasaim,

utálatossá tettél előttük.

Be vagyok zárva, nincs kiút.

¹⁰Szemem elhomályosult az ínségtől.

Hívtalak, Uram, nap mint nap,

kitártam feléd kezem.

¹¹Teszel-e csodát a halottakért?

Fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek? (Szela)

¹²Beszélnek-e a sírban jóságodról,

hűségedről az enyészet helyén?

¹³Ismerik-e csodáid a sötétségben,

igazságod a feledés földjén?

¹⁴De én segítségedért kiáltok, Uram,

könyörgésem már reggel előtted van.

¹⁵Uram, miért taszítasz el,

miért rejted el arcod előlem?

¹⁶Nyomorult vagyok és halálra szánt ifjúkorom óta,

rettegek tőled, és megdermedek.

¹⁷Rám zúdult izzó haragod,

rettentő csapásaid elnémítottak.

¹⁸Egész nap körülöttem örvénylettek, mint a víz,

teljesen bekerítettek engem.

¹⁹Elszakítottál tőlem barátot, ismerőst.

Bizalmasom a sötétség.