1Hangszeres kísérettel – Ének szombatra
2Milyen jó hálát adni az Úrnak,
és zengeni neved dicséretét, ó, Magasságos,
3hirdetni reggel jóságod,
éjjelente hűséged
4tízhúrú hangszeren és hárfán,
lantszó dallamára!
5Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram,
kezed alkotásainak ujjongok.
6Mily nagyok alkotásaid, Uram!
Milyen mélyek gondolataid!
7Csak az ostoba nem fogja föl,
csak az esztelen nem érti.
8Ha úgy nőttek is a bűnösök, mint a fű,
s kivirultak mind a gonosztevők:
csak azért, hogy örökre elpusztuljanak.
9De te, Uram, a magasságban örökké létezel!
10Nézd, Uram, ellenségeid,
nézd, ellenségeid elpusztulnak,
szétszóródnak mind a gonosztevők.
11De engem olyan erőssé tettél, mint a bivalyt,
és friss olajjal kentél meg.
12Szemem megvetéssel nézi ellenségeim,
fülem örömmel hall azokról,
akik gonoszul felkelnek ellenem.
13Az igaz virul, mint a pálma,
magasra nő, mint a Libanon cédrusa.
14Akik az Úr házában vannak elültetve,
ott virulnak Istenünk udvaraiban.
15Öregen is hoznak gyümölcsöt,
dús a lombjuk, és zöldellők,
16hogy hirdessék: „Igaz az Úr,
ő az én sziklám, benne álnokság nincs.”