¹Hangszeres kísérettel – Aszafé

Ó Isten, pogányok jöttek örökségedbe,

tisztátalanná tették szent templomod,

romba döntötték Jeruzsálemet.

²Szolgáid tetemét eledelül

az ég madarainak adták,

híveid testét a mező vadjainak.

³Mint a vizet, ontották vérüket

Jeruzsálem körül,

és nem volt, ki temessen.

⁴Csúffá lettünk szomszédaink előtt,

gúny és röhej tárgya körös-körül.

⁵Meddig, Urunk? Örökre haragszol,

s lobog, mint a tűz, indulatod?

⁶Öntsd ki haragod a pogányokra,

akik nem ismernek téged,

és a királyságokra,

ahol nem hívják segítségül neved!

⁷Mert fölemésztették Jákobot,

⁷és lakhelyét elpusztították.

⁸Ne emlékezz régi bűneinkre!

Siess hozzánk könyörületeddel,

mert nagyon gyöngék vagyunk!

⁹Segíts minket, szabadító Istenünk,

neved dicsőségéért!

Szabadíts meg,

és nevedért bocsásd meg bűneinket!

¹⁰Miért mondhassák a pogányok:

„Hol van az ő Istenük?”

A szemünk előtt legyen ismertté a pogányok közt,

hogy megfizetsz szolgáid kiontott véréért!

¹¹Jusson színed elé a foglyok nyögése,

és hatalmad nagyságához illőn kíméld meg a halálraítélteket!

¹²Hétszeresen fizesd vissza szomszédainknak

a gyalázatot, amellyel, Uram, téged gyaláztak!

¹³Mi pedig, a te néped, legelőd nyája,

örökké hálát adunk,

és nemzedékről nemzedékre dicséretet mondunk neked.