¹Maszkil – Aszafé

Népem, hallgass tanításomra,

figyeljen fületek szavaimra!

²Hadd nyissam példázatra számat,

hadd szóljak régi rejtélyekről!

³Amiket hallottunk és megértettünk,

mert atyáink elbeszélték nekünk,

⁴nem titkoljuk el fiaik elől,

hanem elbeszéljük a jövő nemzedéknek:

az Úr dicső tetteit és erejét,

csodáit, melyeket véghezvitt.

⁵Előírást szabott Jákob elé,

törvényt adott Izraelnek,

és megparancsolta atyáinknak,

adják tudtára fiaiknak,

⁶hogy megismerje a jövő nemzedék,

a születendő gyermekek,

és azután majd ők is elmondják fiaiknak,

⁷hogy Istenbe vessék bizalmukat,

ne felejtsék el, amit Isten tett,

és tartsák meg parancsait;

⁸hogy ne legyenek olyanok, mint atyáik,

makacs és lázadó nemzedék,

akik nem tették szívüket állhatatossá,

akiknek nem maradt hű a lelke Istenhez.

⁹Efraim fiai, fölfegyverzett íjászok,

meghátráltak az ütközet napján.

¹⁰Nem tartották meg Isten szövetségét,

megtagadták, hogy törvénye szerint járjanak.

¹¹Elfelejtették tetteit,

csodáit, melyeket látniuk engedett.

¹²Atyáik szeme láttára csodákat művelt

Egyiptom földjén, Cóan mezején.

¹³Kettéhasította a tengert, és átvezette őket.

Álltak a vizek, mint a gát.

¹⁴Nappal felhővel vezette őket,

egész éjjel meg tűz fényével.

¹⁵Kettéhasította a sziklákat a pusztában,

megitatta őket bőven áradó vízzel.

¹⁶Patakokat fakasztott a sziklából,

folyt a víz, akár a folyamok.

¹⁷De továbbra is vétkeztek ellene,

lázongtak a Magasságos ellen a sivatagban.

¹⁸Próbára tették Istent szeszélyükkel:

kedvükre való ennivalót kértek.

¹⁹Isten ellen beszéltek.

Ezt mondták: „Valóban tud Isten

asztalt teríteni a pusztában?

²⁰Igaz, ráütött egy sziklára,

és folyt a víz, áradtak a patakok,

de vajon kenyeret is tud adni,

és húsról gondoskodni népének?”

²¹Amikor az Úr ezt hallotta, feldühödött:

tűz lobbant föl Jákob ellen,

haragra gerjedt Izrael ellen,

²²mert nem hittek Istenben,

és nem bíztak segítségében.

²³Parancsolt a fellegeknek odafönt,

és megnyitotta az ég kapuit.

²⁴Mannaesőt hullatott rájuk, hogy egyenek,

mennyei gabonát adott nekik.

²⁵A mennyben lakók kenyerét ette az ember,

ételt küldött nekik jóllakásig.

²⁶Keleti szelet támasztott az égen,

és déli szelet hajtott erejével.

²⁷Húst hullatott rájuk, mint a port,

szárnyasokat, mint a tengerparti homokot.

²⁸Táborára hullatta őket,

hajlékára körös-körül.

²⁹Ettek, és igen jóllaktak,

teljesítette kívánságukat.

³⁰Nem hagyott alább mohóságuk,

bár még szájukban volt az étel.

³¹Isten haragja fellobbant ellenük,

megölte legjobbjaikat,

leterítette Izrael ifjait.

³²Mindezek ellenére tovább vétkeztek,

és nem hittek csodáiban.

³³Tett róla, hogy napjaikat föleméssze az üresség,

éveiket a hirtelen jött rémület.

³⁴Ha lesújtott rájuk, figyeltek rá,

megtértek, és keresték Istent.

³⁵Visszaemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk,

³⁵a magasságos Isten a megváltójuk.

³⁶De csak szájukkal hitegették,

nyelvükkel hazudoztak neki.

³⁷Szívük nem ragaszkodott hozzá,

nem voltak hűek szövetségéhez.

³⁸Ő azonban könyörületes, megbocsátja a bűnt,

és nem pusztít el.

Gyakran visszafogta haragját,

nem adott dühének szabad utat.

³⁹Emlékezett, hogy halandók ők,

tűnő lehelet, ami nem tér vissza.

⁴⁰Hányszor lázadtak ellene a pusztában,

keserítették a sivatagban!

⁴¹Ismételten próbára tették Istent,

bosszantották Izrael Szentjét.

⁴²Nem emlékeztek vissza hatalmára,

a napra, amikor megváltotta őket az ellenségtől.

⁴³Amikor jeleket tett Egyiptomban,

és csodákat Cóan mezején.

⁴⁴Folyóikat vérré változtatta,

nem ihattak patakjaikból.

⁴⁵Böglyöket küldött rájuk, hogy marják őket,

és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk.

⁴⁶Termésüket hernyóknak adta,

munkájuk gyümölcsét sáskáknak.

⁴⁷Szőlőjüket jéggel verte

fügéiket felhőszakadással,

⁴⁸Csordáikat kiszolgáltatta a jégesőnek,

nyájaikat a dögvésznek.

⁴⁹Rájuk küldte háborgó dühét:

csapást, átkot, fájdalmat

és pusztító angyalok seregét.

⁵⁰Utat nyitott haragjának:

nem kímélte őket a haláltól,

kiszolgáltatta őket a pestisnek.

⁵¹Egyiptomban minden elsőszülöttre lesújtott,

a férfierő legjavára Hám sátraiban.

⁵²Útnak indította népét, mint a juhokat,

nyájként terelte a pusztában.

⁵³Biztonságban vezette őket, és nem féltek,

de ellenségeiket elborította a tenger.

⁵⁴Bevitte őket szent területére,

erre a hegyre, melyet jobbjával szerzett.

⁵⁵Népeket űzött ki előlük,

mérőzsinórral birtokot osztott nekik,

sátraikba telepítette Izrael törzseit.

⁵⁶De ők próbára tették a magasságos Istent,

fellázadtak ellene,

és nem tartották meg intelmeit.

⁵⁷Elpártoltak, hűtlenek lettek, mint atyáik,

elhajlottak, mint a megbízhatatlan íj.

⁵⁸Áldozóhalmaikkal haragították,

bálványaikkal ingerelték.

⁵⁹Amikor Isten hallott erről, feldühödött,

és egészen elvetette Izraelt.

⁶⁰Otthagyta silói lakóhelyét,

sátrát, amelyet az emberek közt állított.

⁶¹Fogságba juttatta hatalmát,

ellenség kezébe ékességét.

⁶²Engedte, hogy népét kardélre hányják,

megharagudott örökségére.

⁶³Ifjait tűz emésztette meg,

szüzeinek nem énekeltek nászdalt.

⁶⁴Papjai kard által vesztek

özvegyei nem énekelhettek siratót.

⁶⁵Akkor éber lett az Úr, mint aki álmából riad,

mint egy bortól ittas hős.

⁶⁶Megfutamította ellenségeit,

gyalázatba döntötte őket örökre.

⁶⁷De József sátrát elvetette,

nem Efraim törzsét választotta,

⁶⁸Júda törzsét választotta,

Sion hegyét, amelyet szeret.

⁶⁹Fölépítette szentélyét, akár a magas eget,

akár a földet, melynek örök alapot vetett.

⁷⁰Aztán kiválasztotta szolgáját, Dávidot,

és elvitte a juhaklok közül.

⁷¹A szoptatós juhoktól hozta el,

hogy pásztora legyen népének, Jákobnak,

örökségének, Izraelnek.

⁷²Pásztorolta őket tiszta szívvel,

és ügyes kézzel vezette őket.