¹Maszkil – Aszafé

Miért nem csillapodik dühöd, ó Isten,

miért lángol haragod legelőd nyája ellen?

²Emlékezz gyülekezetedre, melyet hajdan szereztél,

örökségedre, a törzsre, melyet megváltottál,

Sion hegyére, ahol laktál!

³Irányítsd lépteid az örök romok felé!

Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt.

⁴Ellenségeid ordítoztak gyülekezeted helyén,

és kitűzték győzelmi jelvényeiket.

⁵Olyanok voltak,

mint akik az erdő sűrűjében fejszét lendítenek.

⁶Még a faragványait is mind szétverték

fejszékkel és baltákkal.

⁷Lángba borították szentélyed,

porig alázták neved hajlékát.

⁸„Igázzuk le őket egészen!” – mondták szívükben,

és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát.

⁹Nem láttuk többé győzelmi jelvényeinket,

próféta nincs többé,

és senki sincs velünk, aki tudná, még meddig.

¹⁰Még meddig gyalázhat, ó Isten, az ellenfél?

Csúfolhatja neved az ellenség örökké?

¹¹Miért húzod vissza kezed?

Miért tartod öledben jobbod?

¹²De Isten a királyom kezdettől fogva,

aki szabadító tetteket vitt véghez a földön.

¹³Te győzted le erőddel a tengert,

te törted össze a vízi szörnyek fejét.

¹⁴Te zúztad szét a Leviatán fejét,

és a sivatagi állatoknak adtad eledelül.

¹⁵Te fakasztottál forrást és patakot,

te szárítottál ki bővizű folyókat.

¹⁶Tiéd a nappal, és tiéd az éj,

te tetted helyükre az égitesteket s a napot.

¹⁷Te szabtad meg a föld minden határát,

a nyarat és a telet te alkottad.

¹⁸Gondolj arra, Uram, hogy ellenség gyaláz,

esztelen nép csúfolja neved.

¹⁹Ne add oda gerlicéd a vadaknak,

szegényeid életét ne feledd el végképp!

²⁰Tekints szövetségedre,

mert a föld rejtett zugaiban is tarol az erőszak!

²¹Ne maradjon szégyenben az elnyomott,

hadd dicsérje neved az elesett és a szegény!

²²Kelj föl, ó Isten, képviseld ügyedet!

Gondolj arra, hogy az esztelen egész nap téged gyaláz!

²³Ne feledd ellenségeid hangját,

támadóid szüntelen lármás zúgását!