¹Hangszeres kísérettel – Dávidé

Amikor Júda pusztájában volt.

²Ó Isten, te vagy az én Istenem, hadd keresselek.

Utánad szomjazott a lelkem,

utánad sóvárgott a testem,

mint kietlen, szikkadt, kopár föld.

³Így szemléltelek a szentélyben,

hogy lássam hatalmad és dicsőséged.

⁴Mert jóságod jobb, mint az élet,

ajkam téged dicsőít.

⁵Téged áldalak, amíg élek,

nevedben emelem föl kezem.

⁶Elégedetten, mint lakoma után,

ujjong az ajkam, és dicsér a szám.

⁷Amikor ágyamon rád gondolok,

minden őrváltáskor rólad elmélkedem.

⁸Mert te lettél a segítségem,

szárnyaid árnyékában ujjongok.

⁹Hozzád ragaszkodik a lelkem,

jobbod biztosan tart engem.

¹⁰Akik pusztulásukra életemre törnek,

kerüljenek a föld mélyébe.

¹¹Hányják őket kard élére,

legyenek sakálok prédája.

¹²De a király Istenben örvend,

benne dicsekedjenek, akik rá esküsznek.

Bizony a hazugok szája bezárul.