¹A karvezetőnek – Hangszeres kísérettel – Dávidé

²Halld meg, Istenem, panaszkodó hangom!

Az ellenségtől való rettegéstől óvd meg életem!

³Rejts el a gonoszok ármánykodása,

a gonosztevők dühöngése elől!

⁴Megélesítették nyelvüket, mint a kardot,

célra emelve nyilaik: mérgezett szavak;

⁵hogy rejtekből lőjenek a feddhetetlenre.

Hirtelen lőnek rá, és nem félnek.

⁶Gonosz szavakból merítenek erőt.

Megbeszélik, és titkon tőrt vetnek.

Ezt mondják: „Ki veszi észre?”

⁷Gonoszságot terveznek:

⁷„Ezt jól kiterveltük;

bizony kifürkészhetetlen az emberi elme és a szív.”

⁸De Isten kilövi rájuk nyilát

hirtelen, és megsebesülnek.

⁹Saját nyelvük buktatja el őket,

aki csak látja, a fejét csóválja.

¹⁰Félelem fog el minden embert,

hirdetik Isten tetteit,

megértik cselekedeteit.

¹¹Örüljön az igaz az Úrban,

nála keressen oltalmat.

Mondjanak dicséretet mind a tiszta szívűek.