1A karvezetőnek – A „Ne pusztítsd el” kezdetű ének dallamára – Dávidé – Miktam
Amikor Saul embereket küldött, és szemmel tartották a házát, hogy megöljék.
2Szabadíts meg ellenségeimtől, Istenem,
támadóim elől helyezz biztos magasba engem!
3Ments meg a gonosztevőktől,
a vérszomjas emberektől szabadíts meg!
4Mert íme leselkednek rám,
ellenem támadnak a hatalmasok,
pedig se törvényszegésem, se vétkem, Uram!
5Bár nincs semmi bűnöm, támadásra készen felém rohannak.
Serkenj föl, jöjj hozzám, és lásd!
6Te vagy az Úr, seregek Istene, Izrael Istene!
Kelj föl, hogy megbüntesd az összes népet!
Ne kegyelmezz az álnok gonosztevőknek! (Szela)
7Esténként visszatérnek,
acsarkodnak, mint a kutyák,
és csatangolnak városszerte.
8Szájuk tajtékzik,
ajkuk között kardok:
„Ugyan ki hallja meg?”
9De te, Uram, kineveted őket,
megcsúfolsz minden népet.
10Te vagy az én erőm, rád figyelek.
Isten az én erős váram.
11Jóságos Istenem barátként fogad engem,
és megadja, hogy lenézzek ellenségeimre.
12Ne irtsd ki őket, hogy népem ne felejtsen!
Szórd szét őket hatalmaddal,
alázd meg őket, Urunk, mi pajzsunk!
13Szájuk vétkezik minden szavukkal.
Gőgjük legyen számukra csapda,
mert átok és hazugság, amit beszélnek.
14Végezz velük haragodban!
Végezz velük, hogy ne legyenek többé;
hogy megtudják, Isten uralkodik Jákobon
a föld határáig. (Szela)
15Esténként visszatérnek,
acsarkodnak, mint a kutyák,
és csatangolnak városszerte.
16Ennivaló után kóborolnak,
és ha nem laknak jól, vonyítanak.
17Én azonban hatalmadról énekelek,
reggel jóságodban ujjongok,
mert erős váram lettél,
menedékem szorongásom napján.
18Te vagy az én erőm, hozzád szól énekem:
„Erős váram az Isten,
az én jóságos Istenem!”