¹A karvezetőnek – A „Liliomok” kezdetű ének dallamára – Intelem – Miktam – Dávidé – Tanításra

²Amikor Aram-Naharaim és Aram-Cóbá ellen harcolt, s amikor Joáb visszatértében a Sós- völgyben megverte Edomot, tizenkétezer embert.

³Ó, Isten, elvetettél s összetörtél minket,

megharagudtál ránk. Térj vissza hozzánk!

⁴Megráztad a földet, felhasítottad.

Gyógyítsd be repedéseit, mert összeomlik!

⁵Zord időket láttattál népeddel,

részegítő borral itattál minket.

⁶Adj jelet a téged félőknek,

hogy menedékre találjanak az íj elől! (Szela)

⁷Hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz,

szabadíts meg minket jobboddal, és válaszolj!

⁸Isten így szólt szentélyében:

„Enyém a győzelem! Fölmérem Szikemet,

és kiosztom Szukkót völgyét.

⁹Enyém Gileád, enyém Manassze,

Efraim sisak a fejemen,

Júda a jogarom.

¹⁰Móáb a mosdótálam,

Edomra dobom sarumat,

s a filiszteusok földjén diadalmaskodom.”

¹¹Ki visz fel a megerősített városba?

Ki vezet el Edomba?

¹²Nemde te, ó Isten, aki elvetettél minket,

és nem vonulsz ki, ó Isten, seregeinkkel?

¹³Segíts az ellenséggel szemben,

mert az emberi oltalom semmit érő!

¹⁴Ha Isten velünk, vitézül harcolunk,

ő az, ki eltapossa ellenségeinket.