¹A karvezetőnek – A „Ne pusztítsd el” kezdetű ének dallamára – Dávidé – Miktam

Amikor Saul elől a barlangba menekült.

²Irgalmazz nekem, Istenem, irgalmazz,

mert nálad keresek oltalmat!

Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat,

amíg a pusztítás el nem múlik.

³Istenhez, a Magasságoshoz kiáltok,

Istenhez, aki mellém áll.

⁴Küldjön a mennyből, és szabadítson meg

az utánam lihegők gúnyolódásától! (Szela)

Küldje Isten jóságát és hűségét!

⁵Nekem oroszlánok közt kell feküdnöm,

akik felfalják az emberek fiait.

Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.

⁶Emelkedjél föl, Isten, az egek fölé,

az egész föld fölé dicsőséged!

⁷Hálót vetettek lábam elé,

megalázták lelkemet.

Vermet ástak nekem,

de maguk esnek bele. (Szela)

⁸Szilárd a szívem, Istenem,

szilárd a szívem, hadd énekeljek és muzsikáljak.

⁹Ébredj, lelkem,

ébredj, lant és hárfa,

hadd keltsem a hajnalt!

¹⁰Magasztallak a népek közt, Uram,

rólad zengek a nemzetek közt.

¹¹Mert jóságod az égig ér,

hűséged a fellegekig.

¹²Emelkedjél az egek fölé, Istenem,

az egész föld fölé dicsőséged!