¹A karvezetőnek – Maszkil – Dávidé

²Amikor az edomita Dóeg elment, hírt adott Saulnak, és ezt mondta neki: „Dávid Achimelek házába ment.”

³Mit dicsekszel a gonoszsággal, harcos?

Isten jósága mindig jelen van.

⁴Nyelved pusztítást tervel,

olyan, mint a megfent penge, és cselszövő.

⁵Jobban szereted a rosszat, mint a jót,

a hazugságot jobban az igaz beszédnél. (Szela)

⁶Szeretsz minden zavart keltő szót,

te álnok nyelv.

⁷Ezért összetör téged Isten végleg,

⁷megragad, kiszakít sátradból,

gyökerestül kitép az élők földjéről. (Szela)

⁸Félelemmel látják ezt az igazak,

de aztán nevetnek rajta:

⁹„Íme, a harcos, aki nem Istenben talált oltalmat,

hanem nagy gazdagságában bízott,

és pusztítással akart erős lenni.”

¹⁰Én viszont, mint zöldellő olajfa Isten házában,

Isten jóságában bízom mindörökké.

¹¹Hálát adok neked mindenkor, mert cselekedtél.

Híveid körében reménykedem nevedben, mert jó.