¹Hangszeres kísérettel – Aszafé

Szólt az Úr, az istenek Istene,

hívta a földet napkelettől napnyugatig.

²A tökéletes szépségű Sionból

fölragyogott az Isten.

³Jön a mi Istenünk, és nem hallgat.

Előtte emésztő tűz,

körülötte tomboló vihar.

⁴A magasból szólítja az eget és a földet,

hogy ítélkezzék népén:

⁵„Gyűjtsétek hozzám híveim,

akik áldozattal kötöttek velem szövetséget!”

⁶Igazságát hirdetik az egek,

mert maga Isten tart ítéletet. (Szela)

⁷„Hallgass, népem, hadd beszéljek,

Izrael, hadd tanúskodjam ellened.

Isten vagyok, a te Istened.

⁸Nem véresáldozataidért rólak meg,

égőáldozataid előttem vannak szüntelen.

⁹Nem veszek el házadtól bikát,

sem aklaidból bakokat,

¹⁰mert enyém az erdő minden vadja,

a hegyek ezernyi állata.

¹¹Ismerem a hegyek minden madarát,

s a mezei vad mind az enyém.

¹²Ha éhezném, nem neked szólnék,

mert enyém a világ, s ami betölti.

¹³Vajon a bikák húsát eszem,

talán a bakok vérét iszom?

¹⁴Hálaadásod áldozd Istennek,

és teljesítsd a Magasságosnak fogadalmaid!

¹⁵Hívj segítségül a nyomorúság napján,

megmentelek, s te dicsőítesz engem.”

¹⁶A gonosznak ezt mondta Isten:

„Hogy mered sorolni rendelkezéseim,

és szádra venni szövetségem?

¹⁷Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet,

és szavaimat a hátad mögé veted.

¹⁸Ha tolvajt láttál, vele cimboráltál,

és a házasságtörőkkel tartasz.

¹⁹Szád gonoszul beszélt,

nyelved álnokságot sző.

²⁰Leülsz, hogy testvéred ellen szólj,

rágalmazod anyád fiát.

²¹Így tettél, és én hallgassak?

Azt gondolod, olyan vagyok, mint te?

Megrólak, és szemedre vetem.

²²Értsétek meg ezt, kik feleditek Istent,

nehogy elragadjalak benneteket menthetetlenül!

²³Akinek hálaadás az áldozata,

az dicsőít engem;

és aki a helyes útra tér,

annak megmutatom Isten üdvösségét.”