1A karvezetőnek – Kórah fiaié – Hangszeres kísérettel
2Halljátok ezt, minden népek,
figyeljetek, világ lakói, mind,
3közemberek és előkelők,
gazdag és szegény egyaránt!
4Szám bölcsességet szól,
szívem gondolata elmés.
5Példázatra figyel a fülem,
lantszó mellett adom elő talányom.
6Miért féljek a baljós napokban,
ha bekerít az álnokok romlottsága,
7akik gazdagságukban bíznak,
és nagy vagyonukkal dicsekednek?
8Bizony, senki magát meg nem válthatja,
nem adhat magáért váltságdíjat Istennek.
9Mert olyan drága az élet váltsága,
hogy sohasem lesz elég vagyona arra,
10hogy örökké éljen,
és ne lássa meg a sírt.
11Hiszen bárki láthatja: meghalnak a bölcsek,
ahogy a bolond s az ostoba is elpusztul,
és másokra hagyják vagyonuk.
12Sírjuk lesz örök otthonuk,
lakhelyük nemzedékről nemzedékre,
12még ha országokat neveztek is el róluk.
13A bőségben az ember nem talál biztonságra;
olyan, mint az állat: elpusztul.
14Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak,
jövője azoknak, akik véleményük osztják.
(Szela)
15Úgy jutnak az alvilágba, mint a juhok;
a halál lesz a pásztoruk.
Reggelre az igazak uralkodnak rajtuk.
Alakjuk szétfoszlik,
az alvilág az otthonuk.
16De Isten engem kivált az alvilág hatalmából,
mert magához vesz. (Szela)
17Ne félj, ha valaki meggazdagszik,
és házának vagyona gyarapszik.
18Ha meghal, úgysem vihet magával semmit,
vagyona nem megy utána.
19Bár életében áldja sorát:
„Dicsérnek: »Milyen jól megy sorod!«”;
20mégis atyái nemzedékéhez kerül,
és soha többé nem lát napvilágot.
21A bőségben az ember nem eszmél;
olyan, mint az állat: elpusztul.