¹A karvezetőnek – Jedutunnak – Hangszeres kísérettel – Dávidé

²Ezt mondtam: „Vigyázok útjaimra,

nehogy vétkezzem nyelvemmel.

Megzabolázom számat,

ameddig gonosz ember van előttem.”

³Hallgattam szótlanul,

elnémultam hasztalan:

fájdalmam kiújult.

⁴Szívem fölhevült bensőmben,

s míg sóhajtoztam, lángra lobbant,

aztán megszólalt a nyelvem:

⁵„Add tudtomra, Uram, életem végét,

hogy mi napjaim határa,

hogy megtudjam, milyen mulandó vagyok.

⁶Íme, napjaimat arasznyivá szabtad,

életem ideje előtted semmi.

Bizony minden ember csak egy lehelet. (Szela)

⁷Jár-kel, akár az árnyék.

Bizony hiába vesződik.

⁷Gyűjt, de nem tudja, kinek.

⁸Most mire számítsak, Uram?

Reményem egyedül benned.

⁹Ments meg minden vétkemtől,

ne sújts azzal, hogy az esztelen gyaláz!

¹⁰Elhallgattam, nem nyitom ki szám,

mert a te műved ez.

¹¹Vedd le rólam a csapást:

kezed súlya alatt elpusztulok.

¹²Bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert,

fölemészted kincsét, mint a moly.

Bizony minden ember csak egy lehelet. (Szela)

¹³Halld meg könyörgésem, Uram,

figyelj segélykiáltásomra!

Könnyeim láttán ne légy néma,

mert csak vendég vagyok nálad,

jövevény, mint atyáim mind.

¹⁴Vedd le rólam tekinteted, hogy föllélegezhessek,

mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.”