¹Hangszeres kísérettel – Dávidé – Löhazkir

²Uram, ne büntess haragodban,

ne fenyíts indulatodban!

³Mert nyilaid belém hatoltak,

és rám nehezedett kezed.

⁴Nincs testemben ép rész haragod miatt,

csontjaimban a kór vétkem miatt.

⁵Mert bűneim összecsaptak fejem fölött,

súlyos teherként rám nehezednek.

⁶Sebeim bűzösek és gennyesek

balgaságom miatt.

⁷Zaklatott vagyok, meggörnyedtem nagyon,

egész nap ápolatlanul járkálok.

⁸Mert ágyékom égő fájdalom,

nincs testemben ép rész.

⁹Fásult vagyok, egészen összetört,

szívem gyötrelmében jajgatok.

¹⁰Uram, előtted minden vágyam,

nincs rejtve előled nyöszörgésem.

¹¹Szívem kalapál, erőm elhagyott,

szemem ragyogása is oda.

¹²Betegségemtől visszahőkölnek barátaim és társaim,

rokonaim is elhúzódnak tőlem.

¹³Tőrt vetettek, kik életemre törnek;

¹³kik vesztemet akarják, ártó szándékkal szólnak,

és csaláson jár az eszük egész nap.

¹⁴De én, akár egy süket, nem hallok,

akár egy néma, aki nem nyitja ki száját.

¹⁵Olyan lettem, mint aki nem hall,

kinek szájában nincs ellenérv.

¹⁶Mert rád várok, Uram,

te fogsz válaszolni, Uram, Istenem!

¹⁷Ezt mondtam: „Nehogy káromon örüljenek,

amikor meginog a lábam,

nehogy rajtam kevélykedjenek!”

¹⁸Mert közel vagyok már az eleséshez,

szüntelen fájdalom gyötör.

¹⁹Megvallom bűnömet,

bánkódom vétkem miatt.

²⁰De halálos ellenségeim hatalmasok,

sokan vannak, kik álnokul gyűlölnek.

²¹Rosszal fizetnek a jóért,

vádaskodnak, mert a jóra törekszem.

²²Ne hagyj el, Uram,

Istenem, ne légy tőlem távol!

²³Siess segítségemre,

Uram, szabadulásom!