1Dávidé
Ne gerjedj haragra a gonosztevők miatt,
ne irigykedj az igaztalanul cselekvőkre!
2Mert hamar elhervadnak, mint a fű,
elfonnyadnak, mint a palánták.
3Bízzál az Úrban, és tedd a jót,
lakj az országban, s legyen gondod a hűségre.
4Az Úrban leld örömed,
s megadja, mire szíved vágyik!
5Utad hagyd az Úrra,
bízzál benne, ő fog cselekedni.
6Igazságod felragyogtatja, mint a hajnalt,
jogodat, mint a déli verőfényt.
7Csendesedj el az Úr előtt, és várakozz rá.
Ne gerjedj haragra,
ha a cselszövőnek szerencsés az útja!
8Fékezd indulatod, hagyd a gyűlölködést,
ne gerjedj haragra, mert csak rosszra visz!
9Mert a gonosztevők kipusztulnak,
s azok öröklik az országot, kik az Úrban remélnek.
10Egy kis idő még, és eltűnik a gonosz,
kutatod, ahol volt, de nincs többé.
11Az alázatosak öröklik az országot,
bőség és jólét lesz osztályrészük.
12Az igaz ellen fondorkodik a gonosz,
és acsarkodik ellene.
13Az Úr nevet rajta,
mert látja, hogy eljön a napja.
14Kardot rántottak a bűnösök,
íjukat feszítették,
hogy elejtsék az elesettet és a szegényt,
hogy megöljék, kiknek útja egyenes.
15Kardjuk saját szívükbe szúr,
és íjaik széttörnek.
16Többet ér a kevés az igaznak,
mint a gazdagság a sok gonosznak.
17Mert a gonoszok karja összetörik,
de az igazakat támogatja az Úr.
18Ismeri az Úr a feddhetetlenek napjait,
és örökségük megmarad örökre.
19Nem szégyenülnek meg gonosz időben sem,
jóllaknak az éhínség napjaiban is.
20De a gonoszok elpusztulnak,
az Úr ellenségei, mint a viruló rétek,
elenyésznek, füstként enyésznek el.
21Kölcsönt kér a gonosz, de nem adja meg,
az igaz viszont nagylelkű és adakozó.
22Mert akiket megáld, azok öröklik az országot,
s akiket megátkoz, elpusztulnak.
23Az Úr teszi szilárddá annak lépteit,
akinek az útjában örömét találja.
24Ha elesik is, nem omlik össze,
mert az Úr fogja a kezét.
25Voltam fiatal, most öreg vagyok,
de nem láttam elhagyott igazat,
sem azt, hogy utódai koldussá lettek.
26Mindig nagylelkű, és kölcsönt ad,
utódai áldottak lesznek.
27Fordulj el a rossztól, és tedd a jót,
s lesz lakhelyed örökre.
28Mert az Úr szereti, ami jogszerű,
és nem hagyja el híveit.
Megőrzi őket mindenkor,
a bűnösök utódai pedig elpusztulnak.
29Az igazak öröklik az országot,
és ott laknak örökre.
30Bölcsességet szól az igaz szája,
nyelve azt mondja, ami jogszerű.
31Szívében Istenének törvénye,
léptei nem ingadoznak.
32Leselkedik a bűnös az igazra,
meg akarja ölni.
33De az Úr nem hagyja, hogy kezébe kerüljön,
és nem engedi, hogy bűnösnek ítéljék.
34Várj az Úrra, őrizd meg útját!
Ő felmagasztal, és öröklöd az országot;
meglátod, hogy elpusztulnak a gonoszok.
35Láttam egy hatalmaskodó gonoszt,
akár egy terebélyes, zöldellő fa.
36Ismét arra mentem, íme, eltűnt,
kerestem, de nem lehetett megtalálni.
37Figyeld a feddhetetlent, nézd a becsületest,
mert a jövő a béke emberéé.
38A vétkesek mind megsemmisülnek,
a gonoszok jövője pusztulás.
39Az igazak segítsége az Úrtól,
ő az erejük a nyomorúság idején.
40Megsegíti az Úr, és megmenti őket.
Megmenti a gonoszoktól, és megszabadítja őket,
mert hozzá menekültek.