¹A karvezetőnek – Az Úr szolgájáé, Dávidé

²Szívem tudja:

beszél a gonoszhoz a bűn.

Szeme előtt nincs istenfélelem.

³Mert azzal tetszeleg önmaga előtt,

hogy vétkezik és gyűlölködik.

⁴Romlottság és álnokság ajkának szava.

Nem akar többé érteni s jót tenni.

⁵Gazságot eszel ki fekhelyén,

nem a jó úton jár,

nem veti meg a rosszat.

⁶Uram, jóságod az égig ér,

hűséged a fellegekig.

⁷Igazságod, mint a hatalmas hegyek,

ítéleteid, mint a nagy mélység.

⁷Embert és állatot megsegítesz, Uram.

⁸Milyen becses jóságod, Istenem!

Szárnyaid árnyékába

menekülnek az emberek.

⁹Dúslakodnak házad bőségében,

drága javaid patakjából megitatod őket.

¹⁰Mert nálad az élet forrása,

és fényedben látjuk a fényt.

¹¹Maradj jó a téged ismerőkhöz,

igazságos a tiszta szívűekhez!

¹²Ne taposson rám a kevély lába,

ne üldözzön el a gonosz keze!

¹³Íme, elbuknak a gonosztevők,

elterülnek, s nem tudnak fölkelni.