1Dávidé
Perelj, Uram, a velem perlőkkel,
harcolj az ellenem harcolókkal!
2Ragadj pajzsot és vértet,
és siess segítségemre!
3Készítsd a lándzsát és a gerelyt
üldözőim ellen!
Mondd a lelkemnek: „Szabadulásod én vagyok.”
4Szégyenüljenek meg és legyenek megalázva,
akik életemre törnek!
Hátráljanak meg, és érje gyalázat azokat,
akik rosszat terveznek ellenem!
5Legyenek, mint pelyva a szélben,
s az Úr angyala taszítsa el őket!
6Legyen útjuk sötét és síkos,
s az Úr angyala üldözze őket!
7Mert ok nélkül hálót vetettek,
ok nélkül vermet ástak nekem.
8Érje váratlan pusztulás:
hálója, amit kivetett, fogja meg,
essék bele, mikor itt a pusztulás!
9Én pedig ujjongok az Úrban,
örvendezek szabadításán.
10Még a csontjaim is mondják:
„Uram, ki hasonló hozzád?
Megmented az elesettet a nála erősebbtől,
az elesettet és szegényt a fosztogatótól.”
11Elvetemült tanúk állnak elő,
olyanról kérdeznek, amiről nem tudok.
12Rosszal fizetnek a jóért:
elárvul a lelkem.
13Pedig én, mikor betegek voltak,
zsákruhába öltöztem,
böjttel sanyargattam magam,
s újra meg újra imádkoztam értük,
14mintha barátaim, testvéreim lennének.
Úgy jártam-keltem,
mint aki anyját gyászolja:
ápolatlanul, lehajtott fejjel.
15De mikor meginogtam, örültek és összegyűltek.
Összegyűltek ellenem
– idegenek, nem ismerem őket –,
és gyalázkodtak szünet nélkül.
16Ármányosan gúnyolódnak,
acsarkodnak ellenem.
17Uram, meddig nézed tétlenül?
Ments meg a dühüktől,
életem az oroszlánoktól!
18Hadd dicsérjelek a nagy gyülekezetben,
magasztaljalak a hatalmas nép között.
19Ne engedd, hogy káromon örüljenek
álnok ellenségeim,
hogy akik ok nélkül gyűlölnek,
összekacsinthassanak.
20Mert békétlenül szólnak,
csalárd terveket szőnek azok ellen,
akik csendesen élnek az országban.
21Feltátották ellenem szájukat,
hahotázva mondták: „A saját szemünk látta.”
22Láttad, Uram, ne hallgass!
Uram, ne légy tőlem távol!
23Ébredj, kelj védelmemre
peres ügyemben, Uram, Istenem!
24Ítélj meg igazságod szerint, Uram, Istenem,
ne engedd, hogy káromon örüljenek!
25Ne mondhassák szívükben:
„Pontosan ezt akartuk.”
Ne mondhassák: „Felfaltuk.”
26Szégyenüljenek meg, s érje gyalázat azokat,
akik bajomon örülnek!
Borítsa szégyen és szidalom azokat,
kik fitogtatják hatalmukat fölöttem!
27Ujjongjanak, örvendezzenek, akik igazamat kívánják!
Mondják szüntelen: „Nagy az Úr,
aki szolgája javát akarja.”
28Nyelvem hirdeti igazságodat
és dicséretedet egész nap.