¹Dávidé

Amikor bolondságot színlelt Abimelek előtt, aki aztán elkergette, ő pedig elment.

²Áldom az Urat minden időben,

dicsérete a számon szüntelen.

³Az Úrban dicsekedjék lelkem.

Hallják ezt az alázatosak, és örüljenek.

⁴Magasztaljátok velem az Urat,

dicsérjük együtt nevét!

⁵Kerestem az Urat, és ő válaszolt,

megmentett mindattól, amitől rettegtem.

⁶Tekintsetek rá, és ragyogjon arcotok,

nem kell szégyenkeznetek.

⁷Kiáltott az elesett, s az Úr meghallotta,

és minden bajából kiszabadította.

⁸Az Úr angyala őrt áll azok körül, akik félik őt,

és megmenti őket.

⁹Ízleljétek és lássátok, milyen jó az Úr!

Boldog ember az, ki hozzá menekül.

¹⁰Féljétek az Urat, szentjei,

mert nincs szűkölködés az őt félők számára.

¹¹Az oroszlánok szükséget szenvednek és éheznek,

de akik az Urat keresik,

nem szűkölködnek a jóban.

¹²Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám,

¹²az Úr félelmére tanítalak titeket.

¹³Ki az az ember, kinek öröm az élet,

és napról napra jó dolgokat szeretne látni?

¹⁴Őrizd nyelved a gonoszságtól,

és ajkad az álnok beszédtől!

¹⁵Fordulj el a rossztól, és tedd a jót,

keresd a békét, és járj a nyomában!

¹⁶Az Úr szeme az igazakon,

füle meghallja kiáltásukat.

¹⁷Az Úr tekintete a gonosztevőkön,

hogy emléküket is kiirtsa a földről.

¹⁸Az igazak kiáltanak, és az Úr meghallja,

és minden bajukból kimenti őket.

¹⁹Közel van az Úr a megtört szívűekhez,

és a megalázott lelkűeket megszabadítja.

²⁰Sok baj éri az igazat,

de valamennyiből kimenti az Úr.

²¹Megőrzi minden csontját,

egy sem törik el közülük.

²²A gonoszság öli meg a gonoszt,

akik gyűlölik az igazat, megbűnhődnek.

²³Az Úr megváltja szolgái életét,

és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.