1A karvezetőnek – Dávidé – Hangszeres kísérettel
2Várva vártam az Urat,
és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásom.
3Kiemelt az iszonyatos gödörből,
az iszapból és a sárból.
Sziklára állította lábam,
biztossá tette lépteim.
4Új éneket adott a számba:
Istenünk dicséretét.
Hadd lássák ezt sokan, és féljenek,
és bízzanak az Úrban!
5Boldog ember az, ki az Úrba vetette bizalmát,
nem fordult a hazugul tévútra vezető bálványokhoz.
6Sok mindent véghez vittél, Uram, Istenem;
meg a ránk vonatkozó csodás terveid.
Nincs hozzád fogható:
hadd hirdessem, hadd mondjam!
Több, mint amit föl lehetne sorolni.
7Véresáldozatot és ételáldozatot nem kívántál
– értésemre adtad –,
égőáldozatot és vétekáldozatot nem kértél.
8Akkor így szóltam: „Íme, itt vagyok.”
A könyvtekercsben áll,
ami számomra előírás.
9Hogy megtegyem, mi neked kedves, Istenem, öröm nekem:
törvényed a szívemben.
10Hirdettem igazságod a nagy gyülekezetben.
Íme, nem zárom be ajkam.
10Uram, jól tudod:
11igazságod nem rejtettem
szívem mélyére,
hanem beszéltem hűségedről és szabadításodról;
nem titkoltam el jóságod és hűséged
a nagy gyülekezet előtt.
12Uram, te se zárd el tőlem könyörületed,
jóságod és hűséged őrizzen szüntelen!
13Mert számtalan baj vett körül.
Bűneim utolértek,
és nem látok.
Számosabbak, mint fejemen a hajszál:
az életkedv is elhagyott.
14Méltass arra, Uram, hogy megmentesz,
Uram, siess segítségemre!
15Szégyenüljenek meg, s érje gyalázat mindazokat,
kik életemre törnek, hogy elragadják!
Megalázva kelljen meghátrálniuk azoknak,
akik szerencsétlenségemen örülnek!
16Képedjenek el megszégyenülve,
akik azt mondják: „Úgy kell neki.”
17Akik téged keresnek örüljenek, és benned örvendezzenek!
Akik szabadításodra vágyódnak, mondják szüntelen:
„Nagy az Úr!”
18De én elesett és szegény vagyok,
az Úrnak legyen gondja rám.
Te vagy segítségem és szabadítóm,
Istenem, ne késlekedj!