¹A karvezetőnek

Az Úr szolgájáé, Dávidé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az Úrnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette az Úr.

²Ezt mondta:

Szeretlek, Uram, erősségem!

³Az Úr a kőszálam, váram és megmentőm,

Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat,

pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram,

⁴dicséretre méltó.

Amikor kiáltok: „Uram”, megszabadulok ellenségeimtől.

⁵Körülvettek a halál kötelei,

Beliál áradata rettentett engem.

⁶Az alvilág kötelei fontak körül,

a halál csapdái meredtek rám.

⁷Nyomorúságomban ezt kiáltottam: „Uram”,

segítségért Istenemhez kiáltottam.

Meghallotta hangom templomából,

kiáltásom a fülébe jutott.

⁸Megrendült és rengett a föld,

a hegyek alapjai megremegtek,

megrendültek, mert haragra lobbant.

⁹Az orrából füst szállt,

szájából emésztő tűz,

parázs izzott benne.

¹⁰Lehajlította az eget, és leszállt,

viharfelhő a lába alatt.

¹¹Kerúbra ült, és elszállt,

szelek szárnyán suhant.

¹²A sötétséget tette rejtekévé – maga körül,mint egy sátrat –

sötét vizeket, sűrű fellegeket.

¹³Előtte a ragyogástól lángba borultak a fellegek

jégesővel, tüzes parázzsal.

¹⁴Dörgött az Úr az égben,

a Magasságos hallatta hangját

jégesővel, tüzes parázzsal.

¹⁵Kilőtte nyilait, és szétszórta őket,

villámokat szórt, és szétszalasztotta őket.

¹⁶Láthatóvá vált a vizek medre,

feltárultak a földkerekség alapjai

fenyítésedtől, Uram,

haragos lélegzeted fúvásától.

¹⁷Lenyúlt a magasból, és fölemelt,

kihúzott a nagy vizekből.

¹⁸Megmentett hatalmas ellenségemtől,

gyűlölőimtől, mert erősebbek voltak nálam.

¹⁹Rám törtek a veszedelem napján,

de az Úr lett támaszom.

²⁰Tágas térre vitt ki engem,

megmentett, mert örömét találta bennem.

²¹Igazságom szerint bánjon velem az Úr,

kezem tisztasága szerint jutalmazzon.

²²Mert megtartottam az Úr útjait,

Istenemet nem hagytam el hűtlenül.

²³Mert minden törvénye előttem,

rendelkezéseitől nem tértem el.

²⁴Feddhetetlen voltam előtte,

és őrizkedtem a bűntől.

²⁵Igazságom szerint jutalmazott az Úr,

kezem tisztasága szeme előtt.

²⁶A hűségeshez hűséges vagy,

a feddhetetlenhez feddhetetlen.

²⁷A tisztához tiszta vagy,

de a csalárdnak túljársz az eszén.

²⁸Te az elesett népet megsegíted,

de a kevélyeket megalázod.

²⁹Te gyújtod meg lámpásom,

az Úr, az én Istenem beragyogja sötétségem.

³⁰Veled a bástyának is nekirontok;

Istenemmel a kőfalon is átugrom.

³¹Isten útja tökéletes,

az Úr szava színtiszta.

Pajzs ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek.

³²Mert van-e isten az Úron kívül?

Van-e kőszikla Istenünkön kívül?

³³Isten övez föl erővel,

ő teszi tökéletessé utam.

³⁴Lábam a szarvaséhoz teszi hasonlóvá,

és magaslatokra állít engem.

³⁵Ő tanítja kezemet a harcra,

karjaim íjat feszítenek.

³⁶Szabadításod pajzsát adtad nekem,

jobbod támogat engem,

és naggyá tesz gondoskodásod.

³⁷Biztossá teszed lépteim,

lábam meg nem inog.

³⁸Üldözöm és utolérem ellenségeim,

nem térek vissza, míg nem végzek velük.

³⁹Szétzúzom őket,

nem tudnak fölkelni,

lábam alá esnek.

⁴⁰Felöveztél erővel a harcra,

térdre kényszeríted támadóim.

⁴¹Megfutamítottad ellenségeim,

és gyűlölőim elpusztítom.

⁴²Kiáltoznak, de nincs szabadító;

az Úrhoz, de nem válaszol nekik.

⁴³Olyanra töröm őket, mint a szélhordta por,

széttaposom, mint az utca sarát.

⁴⁴Megmentesz a lázadó néptől,

népek fejévé teszel.

Olyan nép szolgál, melyet nem ismertem.

⁴⁵Alighogy híremet hallják, engedelmeskednek,

idegenek hízelegnek nekem.

⁴⁶Erejüket vesztik az idegenek,

és remegve jönnek ki erődjeikből.

⁴⁷Él az Úr! Áldott az én sziklám!

Magasztaltassék szabadító Istenem!

⁴⁸Isten bosszút áll értem,

és népeket igáz le előttem.

⁴⁹Megment ellenségeimtől;

sőt támadóim fölé emelsz,

és megszabadítasz az erőszakostól.

⁵⁰Ezért magasztallak, Uram, a népek között,

és nevednek muzsikálok.

⁵¹Nagy győzelmeket ad királyának,

jóságos fölkentjéhez,

Dávidhoz és utódaihoz mindörökre.