¹Könyörgés – Dávidé

Uram, halld meg az igaz ügyet,

figyelj kiáltásomra,

hallgasd meg könyörgésem,

mert ajkamon nincs álnokság!

²Tőled jön felmentő ítéletem,

szemed látja, mi a jogos.

³Megvizsgáltad szívem, meglátogattál éjszaka.

Próbára tettél, de nem találsz semmi rosszat;

elhatároztam, hogy szám nem vétkezik.

⁴Emberi dolgokban ajkad szava szerint

óvakodtam az erőszak útjaitól.

⁵Lépteim ösvényeidhez ragaszkodtak,

lábam nem ingott meg.

⁶Én hozzád kiáltottam,

mert válaszolsz nekem, Istenem.

Fordítsd felém füled,

halld meg szavam!

⁷Mutasd meg tettekkel jóságod,

te, aki megszabadítod azokat, akik hozzád menekülnek

⁷azok elől, akik jobbod ellen lázadnak.

⁸Őrizz engem, mint szemed fényét,

rejts el szárnyaid árnyékában

⁹a gonoszok elől, akik kifosztottak,

halálos ellenségeim elől, akik körülfognak!

¹⁰Szívük érzéketlen lett,

szájuk kevélyen beszélt.

¹¹Lenyomoztak, körülvettek,

szemük rajtam, hogy leteperjenek.

¹²Olyanok, mint a zsákmányra éhes oroszlán,

mint a lesben álló hím oroszlán.

¹³Kelj föl, Uram, szállj szembe vele, kényszerítsd térdre!

Ments meg a gonosztól kardoddal,

¹⁴az emberektől, Uram, kezeddel;

az emberektől, kiknek mulandó osztályrésze az élet!

De féltett kincseid jóllaknak, fiaik is bővelkednek,

és ami megmarad, gyermekeikre hagyják.

¹⁵Én pedig – mikor igazságom elismerve – szemlélem arcod;

ébredéskor eltölt képmásod.