¹Minden főpapot az emberek közül választanak, s az emberekért rendelnek Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.

²Képes arra, hogy megértéssel legyen a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, hiszen ő maga is erőtlenséggel teli.

³Ennek okán nemcsak a népért, hanem önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni.

⁴Senki sem szerezheti meg önmagának ezt a méltóságot, csak az, akit Isten meghív, mint Áront.

⁵Ugyanúgy Krisztus sem önmagát dicsőítette meg azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: Te a fiam vagy, ma nemzettelek téged.

⁶Ahogy másutt is mondja: Te pap vagy örökre, Melkizedek rendje szerint.

⁷Ő testi élete napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma volt arra, hogy megszabadítsa őt a halálból, és istenfélelméért meghallgatásra talált.

⁸Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből tanulta meg az engedelmességet,

⁹és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.

¹⁰Mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint.

¹¹Erről sok mondanivalónk van, és nehéz megmagyarázni, mivel eltompult a hallásotok.

¹²Hiszen ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki Isten igéjének alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd táplálékra.

¹³Aki ugyanis tejen él, járatlan az igaz tanításról szóló beszédben, hiszen gyermek.

¹⁴A szilárd táplálék nagykorúaknak való, akiknek az érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.