¹Nincs tehát most már semmiféle ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.

²Ugyanis az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.

³Amire ugyanis képtelen volt a Törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt megtette Isten, amikor tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló alakban a bűnért, és elítélte a bűnt a testben,

⁴hogy a Törvény jogos követelése teljesüljön bennünk, akik nem a test szerint járunk, hanem a Lélek szerint.

⁵Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira figyelnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira.

⁶A test szerinti gondolkodásmód halálra vezet, a Lélek szerinti pedig életre és békére.

⁷Mivel a test szerinti gondolkodásmód ellenszegül Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, és nem is képes erre.

⁸Akik test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.

⁹Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, minthogy Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé.

¹⁰Ha Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek az igazság által életet ad.

¹¹Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is bennetek lakó Lelke által.

¹²Ezért, testvérek, nem vagyunk adósai a testnek, hogy test szerint éljünk.

¹³Mert ha test szerint éltek, meg fogtok halni, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.

¹⁴Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.

¹⁵Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abba, Atya!”

¹⁶Maga ez a Lélek tesz tanúságot lelkünknek arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.

¹⁷Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is. Örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, minthogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

¹⁸Úgy gondolom ugyanis, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.

¹⁹Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását.

²⁰A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak van alávetve – nem önszántából, hanem az által, aki alávetette – annak reményében,

²¹hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.

²²Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.

²³De nemcsak ez, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk, és várva várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

²⁴Mert üdvösségünk távlata a remény. Viszont az a remény, amelyet már látunk, nem is remény; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?

²⁵Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk állhatatossággal!

²⁶Ugyanígy a Lélek is erőtlenségünk segítségére siet. Mert nem tudjuk, hogy valójában mit is kell kérnünk, de maga a Lélek esedezik értünk szavakba nem foglalható sóhajtozással.

²⁷Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a szentekért.

²⁸Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál; azoknak, akiket elhatározása szerint meghívott.

²⁹Mert akiket előre ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy hasonlóvá legyenek Fia képmásához, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.

³⁰Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, és akiket meghívott, azokat megigazulttá is tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.

³¹Mit mondjunk még? Ha Isten értünk, ki ellenünk?

³²Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogy ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?

³³Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adja?

³⁴Ki fog elítélni? Krisztus, aki meghalt, sőt feltámadt, és aki az Isten jobbján van, és közbenjár értünk?

³⁵Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, üldözés vagy éhezés, mezítelenség, veszedelem vagy kard?

³⁶Amint meg van írva: Miattad gyilkolnak minket egész nap. Annyira becsültek, mint a vágójuhokat.

³⁷De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeretett minket.

³⁸Mert biztos vagyok benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak,

³⁹sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.