¹Nem tudjátok, testvérek – a Törvény ismerőihez szólok –, hogy a Törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?

²A férjes asszonyt például, amíg él a férje, a Törvény hozzá köti; de ha férje meghal, fel van mentve a Törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte.

³Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek minősül, ha más férfié lesz, de ha férje meghalt, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.

⁴Ugyanígy ti is, testvérek, meghaltatok a Törvény számára Krisztus teste által, hogy másé lehessetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.

⁵Mert amíg test szerint éltünk, tagjainkban hatottak a bűnök Törvény által szított szenvedélyei, és a halálnak termettek gyümölcsöt.

⁶Most azonban, miután meghaltunk annak, ami fogva tartott minket, kikerültünk a Törvény hatálya alól, úgyhogy a lélek adta új életben szolgálunk, nem pedig a betű szabta régiben.

⁷Mit mondjunk hát? A Törvény bűn? Szó sincs róla! De a bűnt csak a Törvény által ismertem meg.
A kívánságot sem ismerném, ha a Törvény nem mondaná: Ne kívánd!

⁸De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. A Törvény nélkül ugyanis a bűn halott.

⁹Egykor Törvény nélkül éltem, de amikor jött a parancsolat, életre kelt a bűn,

¹⁰én pedig meghaltam, és rá kellett jönnöm, hogy az életért adott parancsolat a halálhoz vezetett.

¹¹Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, rászedett engem, és megölt általa.

¹²A Törvény tehát szent, és a parancsolat is szent, igaz és jó.

¹³Akkor a jó lett halálom oka? Szó sincs róla! Hanem a bűn, hogy meglássék bűn volta, a jó által hoz rám halált; hogy így a bűn a parancsolat által mutassa meg mértéktelen gyarlóságát.

¹⁴Tudjuk, hogy a Törvény lelki, én meg testi vagyok: a bűnnek eladott rabszolga.

¹⁵Ugyanis amit teszek, nem értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.

¹⁶Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a Törvényről, hogy jó.

¹⁷Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.

¹⁸Hiszen tudom, hogy bennem, azaz a testemben nem lakik semmi jó, ugyanis könnyű akarnom a jót, de hogy megtegyem, az nem.

¹⁹Nem azt teszem ugyanis, amit akarok – a jót –, hanem azt, amit nem akarok – a rosszat.

²⁰Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.

²¹Ezt a törvényszerűséget találom magamban: miközben a jót akarom tenni, könnyebb megtennem a rosszat.

²²Bensőmben gyönyörködöm Isten Törvényében,

²³de tagjaimban egy másik törvényt érzékelek, amely harcol értelmem törvénye ellen, rabjává tesz a bűn tagjaimban lévő törvényének.

²⁴Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra szánt testből?

²⁵Isten – hála legyen neki – a mi Urunk, Jézus Krisztus által! [Én magam tehát értelmemmel Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.]