¹Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk:

²– Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.

³Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.

⁴Ekkor más szolgákat küldött, mondván: „Mondjátok meg a meghívottaknak: »Íme, elkészítettem a lakomát. Ökreim és hízott állataim levágva. Minden kész. Jöjjetek a menyegzőre!«”

⁵De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik az üzlete után.

⁶A többiek pedig megragadták a szolgáit, bántalmazták és megölték őket.

⁷Ekkor a király haragra lobbant, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.

⁸Akkor ezt mondta szolgáinak:
„A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.

⁹Menjetek tehát a főutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”

¹⁰A szolgák kimentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.

¹¹Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.

¹²Így szólt hozzá: „Barátom, hogyan jöhettél be ide menyegzős ruha nélkül?” Az hallgatott.

¹³Akkor a király ezt mondta szolgáinak: „Kötözzétek meg kezét és lábát, és vessétek ki a külső sötétségre! Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.”

¹⁴Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.

¹⁵Akkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak arról, hogy miként állítsanak neki csapdát a saját szavaival.

¹⁶Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták:
– Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek véleményét.

¹⁷Mondd meg hát nekünk, hogy gondolod: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?

¹⁸Jézus felismerve gonoszságukat így szólt:
– Miért akartok tőrbe csalni, képmutatók?

¹⁹Mutassatok egy adópénzt!
Odavittek neki egy dénárt.

²⁰Ezt mondja:
– Kinek a képe és kinek a felirata ez?

²¹– A császáré – felelték. Akkor ezt mondta nekik:
– Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!

²²Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak. Otthagyták, és eltávoztak.

²³Aznap odamentek hozzá a szadduceusok is – akik azt állítják, hogy nincs feltámadás –, és megkérdezték:
–

²⁴Mester! Mózes azt mondta, ha valaki gyermektelenül hal meg, akkor testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.

²⁵Volt nálunk hét testvér. Az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta.

²⁶Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét.

²⁷Végül meghalt az asszony is.

²⁸A feltámadáskor kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?

²⁹Jézus így válaszolt nekik:
– Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát.

³⁰A feltámadáskor ugyanis nem nősülnek, és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.

³¹A halottak feltámadásáról nem olvastátok, amit Isten mondott nektek:

³²Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.

³³Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.

³⁴Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek.

³⁵Egyikük – egy törvénytudó – próbára akarta tenni, és megkérdezte tőle:
–

³⁶Mester, melyik a nagy parancsolat a Törvényben?

³⁷Ezt mondta neki:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből!

³⁸Ez az első, a nagy parancsolat.

³⁹A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!

⁴⁰E két parancsolattól függ az egész Törvény és a próféták.

⁴¹Mivel együtt voltak a farizeusok, Jézus megkérdezte tőlük:
–

⁴²Mi a véleményetek a Messiásról? Kinek a fia? Ezt mondják:
– Dávidé.

⁴³Ezt mondja nekik:
– Akkor Dávid hogyan nevezheti a Lélek által Urának, amikor ezt mondja:

⁴⁴Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj a jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!”

⁴⁵Ha tehát Dávid urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a fia?

⁴⁶Senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva megkérdezni sem merte többé senki.