1Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk:
2– Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
3Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
4Ekkor más szolgákat küldött, mondván: „Mondjátok meg a meghívottaknak: »Íme, elkészítettem a lakomát. Ökreim és hízott állataim levágva. Minden kész. Jöjjetek a menyegzőre!«”
5De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik az üzlete után.
6A többiek pedig megragadták a szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7Ekkor a király haragra lobbant, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.
8Akkor ezt mondta szolgáinak:
„A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9Menjetek tehát a főutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”
10A szolgák kimentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
11Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.
12Így szólt hozzá: „Barátom, hogyan jöhettél be ide menyegzős ruha nélkül?” Az hallgatott.
13Akkor a király ezt mondta szolgáinak: „Kötözzétek meg kezét és lábát, és vessétek ki a külső sötétségre! Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.”
14Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.
15Akkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak arról, hogy miként állítsanak neki csapdát a saját szavaival.
16Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták:
– Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek véleményét.
17Mondd meg hát nekünk, hogy gondolod: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?
18Jézus felismerve gonoszságukat így szólt:
– Miért akartok tőrbe csalni, képmutatók?
19Mutassatok egy adópénzt!
Odavittek neki egy dénárt.
20Ezt mondja:
– Kinek a képe és kinek a felirata ez?
21– A császáré – felelték. Akkor ezt mondta nekik:
– Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
22Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak. Otthagyták, és eltávoztak.
23Aznap odamentek hozzá a szadduceusok is – akik azt állítják, hogy nincs feltámadás –, és megkérdezték:
–
24Mester! Mózes azt mondta, ha valaki gyermektelenül hal meg, akkor testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.
25Volt nálunk hét testvér. Az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta.
26Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét.
27Végül meghalt az asszony is.
28A feltámadáskor kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?
29Jézus így válaszolt nekik:
– Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát.
30A feltámadáskor ugyanis nem nősülnek, és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
31A halottak feltámadásáról nem olvastátok, amit Isten mondott nektek:
32Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.
33Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
34Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek.
35Egyikük – egy törvénytudó – próbára akarta tenni, és megkérdezte tőle:
–
36Mester, melyik a nagy parancsolat a Törvényben?
37Ezt mondta neki:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből!
38Ez az első, a nagy parancsolat.
39A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!
40E két parancsolattól függ az egész Törvény és a próféták.
41Mivel együtt voltak a farizeusok, Jézus megkérdezte tőlük:
–
42Mi a véleményetek a Messiásról? Kinek a fia? Ezt mondják:
– Dávidé.
43Ezt mondja nekik:
– Akkor Dávid hogyan nevezheti a Lélek által Urának, amikor ezt mondja:
44Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj a jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!”
45Ha tehát Dávid urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a fia?
46Senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva megkérdezni sem merte többé senki.
47Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk:
48– Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
49Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
50Ekkor más szolgákat küldött, mondván: „Mondjátok meg a meghívottaknak: »Íme, elkészítettem a lakomát. Ökreim és hízott állataim levágva. Minden kész. Jöjjetek a menyegzőre!«”
51De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik az üzlete után.
52A többiek pedig megragadták a szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
53Ekkor a király haragra lobbant, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.
54Akkor ezt mondta szolgáinak:
„A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
55Menjetek tehát a főutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”
56A szolgák kimentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
57Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.
58Így szólt hozzá: „Barátom, hogyan jöhettél be ide menyegzős ruha nélkül?” Az hallgatott.
59Akkor a király ezt mondta szolgáinak: „Kötözzétek meg kezét és lábát, és vessétek ki a külső sötétségre! Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.”
60Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.
61Akkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak arról, hogy miként állítsanak neki csapdát a saját szavaival.
62Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták:
– Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek véleményét.
63Mondd meg hát nekünk, hogy gondolod: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?
64Jézus felismerve gonoszságukat így szólt:
– Miért akartok tőrbe csalni, képmutatók?
65Mutassatok egy adópénzt!
Odavittek neki egy dénárt.
66Ezt mondja:
– Kinek a képe és kinek a felirata ez?
67– A császáré – felelték. Akkor ezt mondta nekik:
– Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
68Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak. Otthagyták, és eltávoztak.
69Aznap odamentek hozzá a szadduceusok is – akik azt állítják, hogy nincs feltámadás –, és megkérdezték:
–
70Mester! Mózes azt mondta, ha valaki gyermektelenül hal meg, akkor testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.
71Volt nálunk hét testvér. Az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta.
72Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét.
73Végül meghalt az asszony is.
74A feltámadáskor kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?
75Jézus így válaszolt nekik:
– Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát.
76A feltámadáskor ugyanis nem nősülnek, és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
77A halottak feltámadásáról nem olvastátok, amit Isten mondott nektek:
78Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.
79Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
80Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek.
81Egyikük – egy törvénytudó – próbára akarta tenni, és megkérdezte tőle:
–
82Mester, melyik a nagy parancsolat a Törvényben?
83Ezt mondta neki:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből!
84Ez az első, a nagy parancsolat.
85A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!
86E két parancsolattól függ az egész Törvény és a próféták.
87Mivel együtt voltak a farizeusok, Jézus megkérdezte tőlük:
–
88Mi a véleményetek a Messiásról? Kinek a fia? Ezt mondják:
– Dávidé.
89Ezt mondja nekik:
– Akkor Dávid hogyan nevezheti a Lélek által Urának, amikor ezt mondja:
90Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj a jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!”
91Ha tehát Dávid urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a fia?
92Senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva megkérdezni sem merte többé senki.