¹Aznap Jézus kiment a házból, és leült a tenger partján.

²Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.

³Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal:
– Íme, kiment a magvető vetni.

⁴Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Jöttek a madarak, és felkapkodták.

⁵Néhány sziklás helyre esett, ahol nem volt sok föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben.

⁶De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.

⁷Néhány tövisek közé esett. A tövisek megnőttek, és megfojtották őket.

⁸Néhány jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.

⁹Akinek van füle, hallja!

¹⁰A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki:
– Miért példázatokban szólsz hozzájuk?

¹¹Így válaszolt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg.

¹²Mert akinek van, annak adnak, és bővelkedik; akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van.

¹³Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, hallván nem hallanak, és nem értenek.

¹⁴Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, nézvén nézzetek, de ne lássatok!

¹⁵Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek.
Pedig meggyógyítanám őket.

¹⁶Boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall.

¹⁷Bizony, mondom nektek, hogy sok próféta és igaz vágyott arra, hogy lássa, amit ti láttok, de nem látta meg, és hallja, amit ti hallotok, de nem hallotta meg.

¹⁸Halljátok hát a magvető példázatát!

¹⁹Amikor valaki hallja az Ország igéjét, de nem érti, akkor eljön a Gonosz, és elragadja azt, ami szívébe lett vetve. Ez az, akinél az útfélre hullott a mag.

²⁰Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és nyomban örömmel fogadja,

²¹de nem gyökerezik meg benne, hanem csak ideig-óráig tart ki, és ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, nyomban eltántorodik.

²²Akinél pedig tövisek közé hullott, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen marad.

²³Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.

²⁴Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe.

²⁵De amíg mindenki aludt, eljött ellensége, és konkolyt vetett a búza közé, s elment.

²⁶Amikor a vetés szárba szökött és magot hozott, megmutatkozott a konkoly is.

²⁷A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: „Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnan van akkor benne konkoly?”

²⁸„Ellenség tette ezt!” – mondta nekik. A szolgák erre ezt mondták:
„Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük?”

²⁹Ő azonban ezt mondta: „Nem, mert a konkolyt gyűjtve kiszaggatnátok vele együtt a búzát is.

³⁰Hadd nőjön együtt mindkettő az aratásig! Az aratás idején majd megmondom az aratóknak: »Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe!«”

³¹Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet szántóföldjébe.

³²Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor megnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy jönnek az ég madarai, és fészket raknak ágai között.

³³Más példázatot is mondott nekik:
– Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amit fogott az asszony, belekevert három mérő lisztbe, és végül az egész megkelt.

³⁴Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik,

³⁵hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példázatokra nyitom majd számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat hirdetek.

³⁶Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai odajöttek hozzá, és ezt mondták:
– Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot!

³⁷Így válaszolt nekik:
– Az, aki a jó magot veti, az Emberfia.

³⁸A szántóföld a világ. A jó mag az Ország fiai, a konkoly a Gonosz fiai.

³⁹Az ellenség, aki elvetette, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.

⁴⁰Ahogy tehát összegyűjtik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén.

⁴¹Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek Országából minden bűnre vezető dolgot és gonosztevőt,

⁴²és a tüzes kemencébe dobják majd őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.

⁴³Akkor az igazak majd ragyognak, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!

⁴⁴Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amit az ember, miután megtalálta, újra elrejt; örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.

⁴⁵Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres.

⁴⁶Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja.

⁴⁷Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt.

⁴⁸Amikor megtelik, partra vonják, leülnek, és a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják.

⁴⁹Így lesz a világ végén is. Jönnek majd az angyalok, és kiválogatják az igazak közül a gonoszokat,

⁵⁰és a tüzes kemencébe dobják őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.

⁵¹Megértettétek mindezt?
– Igen – mondták neki.

⁵²Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Minden írástudó tehát, aki a mennyek országának dolgaiban járatos tanítvánnyá lett, hasonló ahhoz a gazdához, aki raktárából újat és régit hoz elő.

⁵³Amikor Jézus befejezte ezeket a példázatokat, továbbment onnét.

⁵⁴Hazament, és tanította őket zsinagógájukban. Álmélkodva mondták:
– Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje?

⁵⁵Hát nem az ács fia ez? Ugye Máriának hívják az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?

⁵⁶Nemde közöttünk élnek a nővérei is mind? Ugyan honnan van neki mindez?

⁵⁷És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig ezt mondta nekik:
– Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a saját hazájában és a maga házában.

⁵⁸Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.