¹Abban az időben az egyik szombaton Jézus gabonaföldeken ment át. Tanítványai megéheztek, és elkezdték a kalászokat tépdesni és enni.

²Amikor a farizeusok ezt meglátták, szóltak neki:
– Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton.

³Ezt mondta nekik:
– Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett?

⁴Hogy bement Isten házába, és megették az áldozati kenyereket, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem kíséretének, hanem csak a papoknak.

⁵Vagy nem olvastátok a Törvényben, hogy a papok a Templomban megszegik a szombatot, és mégsem vétkeznek?

⁶Mondom nektek, hogy a Templomnál nagyobb van itt.

⁷Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, akkor nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek.

⁸Az Emberfia ura a szombatnak.

⁹Eltávozott onnét, majd bement a zsinagógájukba.

¹⁰Íme, volt ott egy béna kezű ember. Hogy vádat emelhessenek ellene, megkérdezték tőle:
– Szabad-e szombaton gyógyítani?

¹¹Ezt mondta nekik:
– Ha valakinek közületek egyetlen juha van, és verembe esik szombaton, vajon nem megy, hogy megfogja és kihúzza?

¹²Egy ember pedig mennyivel több egy juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!

¹³Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és a keze ugyanolyan egészséges lett, mint a másik.

¹⁴A farizeusok pedig kimentek, és arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

¹⁵Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnét. Sokan követték, és mindnyájukat meggyógyította,

¹⁶de meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel, ki ő.

¹⁷Azért, hogy beteljesedjék, amit Izajás mondott:

¹⁸Íme, a szolgám, akit kiválasztottam. Íme, akit szeretek, akiben örvendezik a szívem! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek.

¹⁹Nem szít majd viszályt, és nem kiáltoz, senki sem fogja a hangját hallani az utcákon.

²⁰A megrepedt nádszálat nem töri el, és a füstölgő mécsest nem oltja ki, míg győzelemre nem viszi az ítéletet.

²¹Nevében reménykednek majd a népek.

²²Akkor egy vak és néma megszállottat vittek oda hozzá, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott.

²³Az egész sokaság ámuldozott, és ezt mondogatták:
– Csak nem Dávid fia ez az ember?

²⁴A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, ezt mondták:
– Ez nem űzheti ki a démonokat másként, csak Beelzebubnak, a démonok fejedelmének a segítségével.

²⁵Ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik:
– Minden ország, ahol belviszály támad, romlásba dől, és egyetlen város vagy ház sem marad fenn ott, ahol belviszály támad.

²⁶Ha pedig a Sátán űzi ki a Sátánt, akkor meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa?

²⁷Ha én Beelzebubbal űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok!

²⁸Ha viszont én Isten Lelkének segítségével űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa.

²⁹Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor aztán kirabolhatja a házát.

³⁰Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az szétszór.

³¹Ezért mondom nektek: minden bűnt és káromlást meg fognak bocsátani az embereknek, de a Lélek káromlását nem bocsátják meg.

³²Még ha valaki az Emberfia ellen szól is, megbocsátják neki, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsátanak meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.

³³Tegyétek a fát jóvá, és a gyümölcse is jó lesz. Tegyétek a fát rosszá, és a gyümölcse is rossz lesz. Mert a fát a gyümölcséről lehet megismerni.

³⁴Viperák fajzatai! Hogyan szólhatnátok jót, ha gonoszok vagytok? Mert amivel csordultig van a szív, azt mondja a száj.

³⁵A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincséből gonoszat hoz elő.

³⁶De mondom nektek, minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján;

³⁷mert szavaid alapján fognak felmenteni, és szavaid alapján fognak elítélni.

³⁸Akkor megszólalt néhány írástudó és farizeus:
– Mester, jelet akarunk látni tőled.

³⁹Így válaszolt nekik:
– Ez a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét.

⁴⁰Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében.

⁴¹A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására. De íme, itt valami nagyobb van Jónásnál!

⁴²Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. De íme, itt valami nagyobb van Salamonnál!

⁴³Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, de nem talál.

⁴⁴Akkor így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.” Amikor odaér, gazdátlanul, kisöpörve és rendbe szedve találja.

⁴⁵Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, nála is gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Így lesz ezzel a gonosz nemzedékkel is.

⁴⁶Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele.

⁴⁷Valaki szólt neki:
– Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.

⁴⁸Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki:
– Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? –

⁴⁹Kezével tanítványai felé mutatott, és így szólt: – Íme, az én anyám és az én testvéreim!

⁵⁰Mert aki megteszi mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.