¹Korán reggel a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész szünedrionnal együtt tanácsot tartottak. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.

²Pilátus megkérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya?
– Te mondod? – válaszolta.

³A főpapok sok mindennel vádolták.

⁴Pilátus ismét megkérdezte tőle:
– Semmit se felelsz? Nézd, mennyire vádolnak!

⁵Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott.

⁶Ünnepek alkalmával szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit kívántak.

⁷Egy bizonyos Barabás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.

⁸A tömeg felment Pilátus elé, és kérni kezdte, amit mindig megtett nekik.

⁹Ő így válaszolt:
– Akarjátok, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?

¹⁰Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki.

¹¹A főpapok azonban felbujtották a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérjék.

¹²Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
– Mit [akartok, hogy] tegyek [azzal, akit] a zsidók királyával [királyának mondotok]?

¹³Azok ismét felkiáltottak:
– Feszítsd keresztre!

¹⁴Pilátus ezt mondta nekik:
– De hát mi rosszat tett?
Azok még hangosabban kiáltották:
– Feszítsd keresztre!

¹⁵Pilátus eleget akart tenni a tömeg kívánságának, és szabadon bocsátotta Barabást. Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta, hogy keresztre feszítsék.

¹⁶A katonák a palota belsejébe, a helytartóságra vezették, és összehívták az egész csapatot.

¹⁷Bíborba öltöztették, tövisből font koronát tettek a fejére,

¹⁸és köszönteni kezdték: „Üdvözlégy, zsidók királya!”

¹⁹Nádszállal a fejére vertek, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.

²⁰Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, és felöltöztették a saját ruhájába.
Aztán kivitték, hogy keresztre feszítsék.

²¹Kényszerítettek egy arra jövő embert, cirenei Simont
– Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött –, hogy vigye a keresztjét.

²²Elvezették a Golgota nevű helyre – ami ezt jelenti: Koponya-hely –,

²³és mirhával kevert bort akartak neki adni, de nem fogadta el.

²⁴Keresztre feszítették, és megosztoztak ruháin sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.

²⁵Kilenc óra volt, amikor keresztre feszítették.

²⁶Felirat is volt elítélésének okáról, ami így szólt: „A zsidók királya.”

²⁷Két rablót is keresztre feszítettek vele együtt, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől.

²⁸[]

²⁹Az arra járók fejüket csóválva szidalmazták, és ezt mondták:
– Hé, te, aki lerombolod a Templomot, és felépíted három nap alatt,

³⁰mentsd meg magad, szállj le a keresztről!

³¹Hasonlóan csúfolódtak a főpapok az írástudókkal együtt, és így szóltak:
– Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni!

³²A Messiás, Izrael királya, szálljon le a keresztről, hadd lássuk, és higgyünk!
Azok is szidalmazták, akik vele együtt voltak keresztre feszítve.

³³Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig.

³⁴Három órakor Jézus hangosan felkiáltott:
– Éli, Éli, lamma szabaktani? – ami azt jelenti: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?

³⁵Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak:
– Nézd, Illést hívja!

³⁶Valaki elfutott, silány borba mártott egy szivacsot, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt:
– Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?

³⁷Jézus azonban hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

³⁸Ekkor a szentély függönye felülről az aljáig kettéhasadt.

³⁹Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta:
– Bizony, ez az ember Isten Fia volt!

⁴⁰Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték. Köztük a magdalai Mária, és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, valamint Szalómé –

⁴¹akik amikor Galileában volt, követték és szolgáltak neki –, és sok más asszony is, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

⁴²Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt,

⁴³eljött Arimateai József – a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta Isten országát –, bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

⁴⁴Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már.

⁴⁵Amikor a századostól biztos értesüléshez jutott, kiadatta a holttestet Józsefnek.

⁴⁶Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé.

⁴⁷A magdalai Mária és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték.