1Korán reggel a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész szünedrionnal együtt tanácsot tartottak. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.

2Pilátus megkérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya?
– Te mondod? – válaszolta.

3A főpapok sok mindennel vádolták.

4Pilátus ismét megkérdezte tőle:
– Semmit se felelsz? Nézd, mennyire vádolnak!

5Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott.

6Ünnepek alkalmával szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit kívántak.

7Egy bizonyos Barabás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.

8A tömeg felment Pilátus elé, és kérni kezdte, amit mindig megtett nekik.

9Ő így válaszolt:
– Akarjátok, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?

10Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki.

11A főpapok azonban felbujtották a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérjék.

12Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
– Mit [akartok, hogy] tegyek [azzal, akit] a zsidók királyával [királyának mondotok]?

13Azok ismét felkiáltottak:
– Feszítsd keresztre!

14Pilátus ezt mondta nekik:
– De hát mi rosszat tett?
Azok még hangosabban kiáltották:
– Feszítsd keresztre!

15Pilátus eleget akart tenni a tömeg kívánságának, és szabadon bocsátotta Barabást. Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta, hogy keresztre feszítsék.

16A katonák a palota belsejébe, a helytartóságra vezették, és összehívták az egész csapatot.

17Bíborba öltöztették, tövisből font koronát tettek a fejére,

18és köszönteni kezdték: „Üdvözlégy, zsidók királya!”

19Nádszállal a fejére vertek, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.

20Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, és felöltöztették a saját ruhájába.
Aztán kivitték, hogy keresztre feszítsék.

21Kényszerítettek egy arra jövő embert, cirenei Simont
– Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött –, hogy vigye a keresztjét.

22Elvezették a Golgota nevű helyre – ami ezt jelenti: Koponya-hely –,

23és mirhával kevert bort akartak neki adni, de nem fogadta el.

24Keresztre feszítették, és megosztoztak ruháin sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.

25Kilenc óra volt, amikor keresztre feszítették.

26Felirat is volt elítélésének okáról, ami így szólt: „A zsidók királya.”

27Két rablót is keresztre feszítettek vele együtt, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől.

28[]

29Az arra járók fejüket csóválva szidalmazták, és ezt mondták:
– Hé, te, aki lerombolod a Templomot, és felépíted három nap alatt,

30mentsd meg magad, szállj le a keresztről!

31Hasonlóan csúfolódtak a főpapok az írástudókkal együtt, és így szóltak:
– Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni!

32A Messiás, Izrael királya, szálljon le a keresztről, hadd lássuk, és higgyünk!
Azok is szidalmazták, akik vele együtt voltak keresztre feszítve.

33Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig.

34Három órakor Jézus hangosan felkiáltott:
Éli, Éli, lamma szabaktani? – ami azt jelenti: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?

35Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak:
– Nézd, Illést hívja!

36Valaki elfutott, silány borba mártott egy szivacsot, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt:
– Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?

37Jézus azonban hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

38Ekkor a szentély függönye felülről az aljáig kettéhasadt.

39Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta:
– Bizony, ez az ember Isten Fia volt!

40Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték. Köztük a magdalai Mária, és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, valamint Szalómé –

41akik amikor Galileában volt, követték és szolgáltak neki –, és sok más asszony is, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

42Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt,

43eljött Arimateai József – a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta Isten országát –, bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

44Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már.

45Amikor a századostól biztos értesüléshez jutott, kiadatta a holttestet Józsefnek.

46Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé.

47A magdalai Mária és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték.

28Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.