1Két nap múlva volt a húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el és öljék meg valami csellel.
2Ezt mondták ugyanis: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép körében.”
3Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi drága nárduskenet volt egy alabástromedényben. Feltörte az alabástromedényt, és ráöntötte Jézus fejére.
4Néhányan méltatlankodtak egymás között: „Mire való így pazarolni a kenetet?
5Hiszen el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és a pénzt szétosztani a szegények között.” És megszidták az asszonyt.
6De Jézus ezt mondta:
– Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Jót tett velem.
7Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, és amikor csak akartok, tehettek jót velük. Én azonban nem leszek mindig veletek.
8Megtette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.
9Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ő tett, azt is elmondják majd az ő emlékére.
10A Karióti Júdás, egy a Tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik.
11Amikor meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan szolgáltathatná ki egy alkalmas pillanatban.
12A kovásztalan kenyér ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták feláldozni, így szóltak hozzá tanítványai:
– Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?
13Elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:
– Menjetek be a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek,
14és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: „Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal megehetem a húsvéti vacsorát?”
15Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen. Ott készítsétek elő nekünk!
16A tanítványok elindultak, bementek a városba, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik; elkészítették a húsvéti vacsorát.
17Amikor beesteledett, odament a Tizenkettővel.
18Amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus:
– Bizony, mondom nektek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni.
19Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte kérdezgetni:
– Talán én?
20Mire ő ezt mondta nekik:
– Egy a Tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba.
21Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.
22Amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta:
– Vegyétek, ez az én testem!
23Azután vette a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan.
24Ezt mondta nekik:
– Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.
25Bizony, mondom nektek, nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat nem iszom Isten országában.
26Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.
27Így szólt hozzájuk Jézus:
– Mindnyájan megrendültök majd hitetekben, mert meg van írva: Megverem a pásztort, szétszélednek a juhok.
28De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.
29Péter ezt mondta neki:
– Ha mindenki megrendül is hitében, én akkor sem!
30Jézus így szólt hozzá:
– Bizony, mondom neked, még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.
31Ő azonban annál inkább mondta:
– Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg!
Mindannyian ugyanígy beszéltek.
32Amikor arra a helyre értek, melynek neve Getszemáni, így szólt tanítványaihoz:
– Üljetek le itt, amíg imádkozom!
33Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s rettegni és gyötrődni kezdett.
34Így szólt hozzájuk:
– Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok!
35Egy kicsit távolabb ment, a földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.
36Így szólt:
– Abba, Atyám! Minden lehetséges neked, vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te!
37Visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez:
– Simon, alszol? Nem voltál képes egy órát virrasztani?
38Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
39Ismét elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
40Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült, és nem tudták, mit mondjanak neki.
41Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk:
– Aludjatok tovább és pihenjetek! Vége! Eljött az óra! Íme, az Emberfia a bűnösök kezébe kerül.
42Keljetek fel, menjünk! Íme, itt van, aki kiszolgáltat engem.
43Még beszélt, amikor hirtelen megjelent Júdás – egy a Tizenkettő közül – és vele egy kardokkal, botokkal felszerelt csoport a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
44Árulója ezt a jelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el, és vezessétek el erős kísérettel!”
45Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt:
– Rabbi! – és megcsókolta.
46Azok pedig kezet vetettek rá, és elfogták.
47Valaki az ott állók közül kirántotta kardját, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
48Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik:
– Mint egy rabló ellen, úgy vonultatok ki ellenem, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok.
49Mindennap veletek voltam a Templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásoknak be kell teljesedniük.
50Mindnyájan otthagyták, és elszaladtak.
51Egy ifjú, akin csak egy vászonlepel volt, követte. Elkapták.
52Erre otthagyta a leplet, és meztelenül elmenekült.
53Ekkor Jézust a főpaphoz vezették. Összegyűltek mind a főpapok, a vének és az írástudók.
54Péter messziről követte, be egészen a főpap palotájának udvarába, és leült a szolgák közé. Melegedett a tűznél.
55A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak.
56Sokan tettek ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek.
57Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis tanúvallomást tették ellene:
58„Mi hallottuk, amikor ezt mondta: »Én le fogom rombolni ezt a kézzel csinált Templomot, és három nap alatt másikat építek, olyat, amit nem emberi kéz épített.«”
59De vallomásuk így sem egyezett.
60A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól:
– Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
61Ő azonban hallgatott, és semmit sem válaszolt. Ismét hozzá fordult a főpap, és megkérdezte:
– Te vagy a Messiás, az Áldottnak a Fia?
62Jézus így válaszolt:
– Én vagyok. És meg fogjátok látni az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül, és eljön az ég felhői között.
63Erre a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt:
– Mi szükségünk van még tanúkra?
64Hallottátok az istenkáromlást! Mi a véleményetek?
Azok pedig egyhangúan kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra.
65Akkor néhányan elkezdték leköpdösni, arcát betakarni és ütlegelni, és ezt mondták neki:
– Most prófétálj!
A szolgálattevők pofonokkal köszöntötték.
66Péter lenn volt az udvaron. Arra jött a főpap egyik szolgálója.
67Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette, és így szólt:
– Te is a Názáreti Jézussal voltál.
68Ő azonban tagadta, és ezt mondta:
– Nem ismerem. Nem értem, mit beszélsz.
És kiment az előcsarnokba. [És megszólalt a kakas.]
69A szolgáló ismét meglátta, és újra mondani kezdte az ott állóknak:
– Ez közülük való.
70De ő ismét tagadta.
Egy kis idő múlva az ott állók mondták Péternek:
– Bizony, közülük való vagy, hiszen galileai vagy te is.
71Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett:
– Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!
72És nyomban másodszor is megszólalt a kakas. Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki
– „Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem” –, és sírva fakadt.