1Történt egyszer, hogy a Genezáreti-tó partján állt. Sokaság tolongott körülötte, hallgatták Isten igéjét.

2Meglátott két partra vont bárkát. A halászok már kiszálltak, és a hálóikat mosták.

3Beszállt az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, és megkérte, vigye egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a bárkából tanította a sokaságot.

4Amikor abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak:
– Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat!

5Simon így felelt:
– Mester, egész éjszaka keményen dolgoztunk, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem a hálókat.

6Amikor ezt megtették, oly sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik.

7Intettek hát társaiknak, akik a másik bárkában voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek. Azok odamentek, és annyira megtöltötték mind a két bárkát, hogy azok már-már elsüllyedtek.

8Ezt látva Simon Péter leborult Jézus lába elé, és így szólt:
– Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!

9Rémület fogta el ugyanis őt és azokat, akik vele voltak a halfogásnál.

10Hasonlóképpen Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz:
– Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!

11Erre kivonták a bárkákat a partra, és mindent otthagyva követték.

12Történt pedig, hogy amikor az egyik városban egy leprával borított ember meglátta őt, arcra borult, és kérte:
– Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.

13Erre kinyújtotta a kezét, megérintette, és így szólt:
– Akarom, tisztulj meg!
És azonnal letisztult róla a lepra.

14Megparancsolta neki, hogy senkinek se mondja el:
– Menj, mutasd meg magad a papnak, és tisztulásodért vidd el áldozatodat, ahogy Mózes elrendelte, bizonyságul számukra!

15A híre egyre jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből.

16Ő azonban vissza szokott húzódni, hogy imádkozzék.

17Amikor az egyik nap tanított, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók, akik Galilea és Júdea valamennyi falujából, illetve Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította.

18És íme, férfiak egy béna embert hoztak az ágyán, és be akarták vinni, hogy elébe tegyék.

19Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és cserepeket leszedve eresztették le ágyastul Jézus elé.

20Hitük láttán így szólt:
– Barátom, megbocsáttattak bűneid.

21Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?”

22Jézus kitalálta gondolataikat, s így válaszolt nekik:
– Miről tanakodtok szívetekben?

23Mi könnyebb? Ezt mondani: „Megbocsáttattak bűneid”, vagy pedig ezt: „Kelj fel és járj”!?

24De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön: mondom neked – így szólt a bénához –, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!

25Ez szemük láttára azonnal felkelt. Fogta a fekhelyét, és Istent dicsőítve hazament.

26Ámulat fogta el mindnyájukat. Dicsőítették Istent, és félelemmel telve ezt mondták: „Ma hihetetlen dolgokat láttunk!”

27Ezután kiment. Meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!”

28Az otthagyott mindent, felkelt, és követte.

29Lévi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott. Vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz.

30A farizeusok és a közülük való írástudók zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak:
– Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel együtt?

31Jézus így válaszolt nekik:
– Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

32Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.

33Azok ezt mondták neki:
– János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak. Ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid pedig esznek és isznak.

34Jézus így válaszolt:
– Rá tudjátok venni a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük a vőlegény?

35De jönnek majd napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt. Azokban a napokban majd böjtölni fognak.

36Egy példázatot is mondott nekik:
– Senki sem tép ki új ruhából foltot, hogy régi ruhára varrja, mert így az új is elszakad. Az új ruhából való folt nem illik a régihez.

37Senki sem tölt újbort régi tömlőkbe, mert az újbor szétrepeszti a tömlőket, elfolyik, és a tömlők is tönkremennek.

38Újbor új tömlőkbe való!

39Aki óbort ivott, nem akar újat, mert ezt mondja: „Jobb az óbor!”