¹Történt egyszer, hogy a Genezáreti-tó partján állt. Sokaság tolongott körülötte, hallgatták Isten igéjét.

²Meglátott két partra vont bárkát. A halászok már kiszálltak, és a hálóikat mosták.

³Beszállt az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, és megkérte, vigye egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a bárkából tanította a sokaságot.

⁴Amikor abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak:
– Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat!

⁵Simon így felelt:
– Mester, egész éjszaka keményen dolgoztunk, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem a hálókat.

⁶Amikor ezt megtették, oly sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik.

⁷Intettek hát társaiknak, akik a másik bárkában voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek. Azok odamentek, és annyira megtöltötték mind a két bárkát, hogy azok már-már elsüllyedtek.

⁸Ezt látva Simon Péter leborult Jézus lába elé, és így szólt:
– Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!

⁹Rémület fogta el ugyanis őt és azokat, akik vele voltak a halfogásnál.

¹⁰Hasonlóképpen Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz:
– Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!

¹¹Erre kivonták a bárkákat a partra, és mindent otthagyva követték.

¹²Történt pedig, hogy amikor az egyik városban egy leprával borított ember meglátta őt, arcra borult, és kérte:
– Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.

¹³Erre kinyújtotta a kezét, megérintette, és így szólt:
– Akarom, tisztulj meg!
És azonnal letisztult róla a lepra.

¹⁴Megparancsolta neki, hogy senkinek se mondja el:
– Menj, mutasd meg magad a papnak, és tisztulásodért vidd el áldozatodat, ahogy Mózes elrendelte, bizonyságul számukra!

¹⁵A híre egyre jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből.

¹⁶Ő azonban vissza szokott húzódni, hogy imádkozzék.

¹⁷Amikor az egyik nap tanított, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók, akik Galilea és Júdea valamennyi falujából, illetve Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította.

¹⁸És íme, férfiak egy béna embert hoztak az ágyán, és be akarták vinni, hogy elébe tegyék.

¹⁹Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és cserepeket leszedve eresztették le ágyastul Jézus elé.

²⁰Hitük láttán így szólt:
– Barátom, megbocsáttattak bűneid.

²¹Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?”

²²Jézus kitalálta gondolataikat, s így válaszolt nekik:
– Miről tanakodtok szívetekben?

²³Mi könnyebb? Ezt mondani: „Megbocsáttattak bűneid”, vagy pedig ezt: „Kelj fel és járj”!?

²⁴De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön: mondom neked – így szólt a bénához –, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!

²⁵Ez szemük láttára azonnal felkelt. Fogta a fekhelyét, és Istent dicsőítve hazament.

²⁶Ámulat fogta el mindnyájukat. Dicsőítették Istent, és félelemmel telve ezt mondták: „Ma hihetetlen dolgokat láttunk!”

²⁷Ezután kiment. Meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!”

²⁸Az otthagyott mindent, felkelt, és követte.

²⁹Lévi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott. Vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz.

³⁰A farizeusok és a közülük való írástudók zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak:
– Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel együtt?

³¹Jézus így válaszolt nekik:
– Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

³²Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.

³³Azok ezt mondták neki:
– János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak. Ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid pedig esznek és isznak.

³⁴Jézus így válaszolt:
– Rá tudjátok venni a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük a vőlegény?

³⁵De jönnek majd napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt. Azokban a napokban majd böjtölni fognak.

³⁶Egy példázatot is mondott nekik:
– Senki sem tép ki új ruhából foltot, hogy régi ruhára varrja, mert így az új is elszakad. Az új ruhából való folt nem illik a régihez.

³⁷Senki sem tölt újbort régi tömlőkbe, mert az újbor szétrepeszti a tömlőket, elfolyik, és a tömlők is tönkremennek.

³⁸Újbor új tömlőkbe való!

³⁹Aki óbort ivott, nem akar újat, mert ezt mondja: „Jobb az óbor!”