¹De a hét első napján kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.

²A követ a sírbolt elől elhengerítve találták.

³Amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.

⁴Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában.

⁵Amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a holtak között?

⁶Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:

⁷»Az Emberfiának bűnösök kezére kell kerülnie és meg kell hogy feszítsék, és a harmadik napon fel kell támadnia.«”

⁸Ekkor visszaemlékeztek szavaira.

⁹Visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek.

¹⁰Ezek az asszonyok – a magdalai Mária, Johanna, valamint Jakab anyja, Mária és a többiek – elmondták az apostoloknak, hogy mi történt,

¹¹de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.

¹²Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Ekkor hazament, és magában csodálkozott a történteken.

¹³Íme, tanítványai közül ketten még aznap egy Emmausz nevű faluba igyekeztek, amely Jeruzsálemtől mintegy kétórányi járásra feküdt.

¹⁴A történtekről beszélgettek.

¹⁵Aztán miközben így beszélgettek és vitatkoztak, maga Jézus szegődött oda hozzájuk, és velük együtt ment.

¹⁶Látásukat azonban valami akadályozta. Nem ismerték fel.

¹⁷Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Miről beszélgettek egymással útközben?
Erre szomorúan megálltak.

¹⁸Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleofás, és ezt mondta neki:
– Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.
–

¹⁹Mi? – kérdezte tőlük. Azok így válaszoltak neki:
– Az, ami a Názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt.

²⁰Hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették keresztre.

²¹Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.

²²Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik hajnalban a sírnál jártak,

²³és nem találták ott a testét. Visszatérve azt beszélték, hogy angyalok megjelenését is látták, akik azt hirdették, hogy él.

²⁴El is mentek néhányan a mieink közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték. Őt azonban nem látták.

²⁵Akkor így szólt hozzájuk:
– Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!

²⁶Hát nem ezt kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?

²⁷És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami valamennyi Írásban róla szólt.

²⁸Így értek el ahhoz a faluhoz, ahová igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.

²⁹De azok erősködtek, és kérték:
– Maradj velünk, mert esteledik, sőt a nap is lehanyatlott már!
Betért hát, hogy velük maradjon.

³⁰Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta.

³¹Erre megnyílt a szemük, és felismerték. Ő azonban eltűnt előlük.

³²Ekkor így szóltak egymáshoz:
– Ugye hevült a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?

³³Még abban az órában útra keltek hát, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és övéiket.

³⁴Azok ezt mondták:
– Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.

³⁵Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel, amikor megtörte a kenyeret.

³⁶Még beszéltek, amikor maga Jézus állt meg közöttük, és így szólt hozzájuk:
– Békesség nektek!

³⁷Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.

³⁸Ezt mondta nekik:
– Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?

³⁹Nézzétek meg kezemet és lábamat: én vagyok! Tapintsatok meg, és értsétek meg! A szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.

⁴⁰Ezeket mondva megmutatta nekik a kezét és a lábát.

⁴¹Amikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, így szólt hozzájuk:
– Van itt valami ennivalótok?

⁴²Erre adtak neki egy darab sült halat.

⁴³Elvette, és a szemük láttára megette.

⁴⁴Ezután így szólt hozzájuk:
– Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes Törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.

⁴⁵Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat,

⁴⁶és így szólt hozzájuk:
– Így van megírva: Krisztusnak szenvednie kell, de harmadnapon fel kell támadnia a halálból,

⁴⁷és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között Jeruzsálemtől kezdve.

⁴⁸Ezeknek ti tanúi vagytok.

⁴⁹Én pedig elküldöm nektek, akit Atyám ígért. Maradjatok a városban, amíg a tiétek nem lesz a mennyei erő!

⁵⁰Ezután kivitte őket Betániáig. Felemelte a kezét, és megáldotta őket.

⁵¹Miközben az áldást adta, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.

⁵²Ekkor leborulva imádták, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.

⁵³Mindig a Templomban voltak, és áldották Istent.