¹Ezután elindult az egész testület, és elvitték Pilátushoz.

²Így kezdték vádolni:
– Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy fölkent király.

³Pilátus megkérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya?
– Te mondod – válaszolta.

⁴Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz:
– Semmi ítéletre méltót nem találok ebben az emberben.

⁵De azok erősködtek:
– Tanításával egész Júdeában fellázítja a népet. Galileában kezdte, s most itt van.

⁶Pilátus ezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember.

⁷Amikor pedig megtudta, hogy Heródes joghatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban.

⁸Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy majd valami csodajelet művel az ő szeme láttára.

⁹Hosszan kérdezgette, de ő semmit sem válaszolt neki.

¹⁰Ott voltak a főpapok és az írástudók is, és hevesen vádolták.

¹¹Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetéssel bánt vele. Kigúnyolta, majd fényes ruhába öltöztetve küldte vissza Pilátushoz.

¹²Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötött. Előtte ugyanis ellenségek voltak.

¹³Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet,

¹⁴és így szólt hozzájuk:
– Ezt az embert azzal hoztátok elém, hogy félrevezeti a népet. Íme, én előttetek hallgattam ki, és nem találtam ítéletre méltónak ezt az embert egyetlenegy dologban sem, amivel vádoljátok.

¹⁵De még Heródes sem, hiszen visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el.

¹⁶Megkorbácsoltatom, és szabadon bocsátom.

¹⁷[]

¹⁸Erre valamennyien egyszerre kiáltották:
– Halál rá! Barabást bocsásd el nekünk!

¹⁹Ez utóbbit a városban történt lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe.

²⁰Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust.

²¹De ezek kiáltoztak:
– Feszítsd meg, feszítsd meg őt!

²²Ő azonban harmadszor is ezt mondta nekik:
– De hát mi rosszat tett? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő vétket. Megkorbácsoltatom, és szabadon bocsátom.

²³De azok hangos kiáltásokkal egyre csak kérték, hogy feszítse meg. És kiáltozásuk győzött.

²⁴Pilátus úgy döntött, hogy legyen meg, amit kérnek.

²⁵Szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

²⁶Amikor elvezették, megragadtak egy bizonyos cirenei Simont, aki épp a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.

²⁷A nép és az asszonyok nagy sokasága követte. A mellüket verték, és siratták Jézust.

²⁸Ő feléjük fordulva ezt mondta:
– Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok!

²⁹Mert jönnek napok, amikor majd ezt mondják: „Boldogok a meddők; az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!”

³⁰Akkor majd így szólnak a hegyeknek: „Essetek ránk!”; és a halmokhoz: „Borítsatok el minket!”

³¹Mert ha ezt teszik a zöldellő fával, mi lesz a szárazzal?

³²Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.

³³Amikor a Koponyának nevezett helyre értek, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket. Az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. [[

³⁴Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”]] Sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.

³⁵A nép ott állt, és nézte. A főemberek pedig így csúfolták: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő Isten kiválasztott Messiása!”

³⁶Kigúnyolták a katonák is. Odamentek hozzá, silány bort vittek neki,

³⁷és így szóltak: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!”

³⁸Felirat is volt a feje fölött:
„Ez a zsidók királya.”

³⁹A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta:
– Te vagy a Messiás, nem? Mentsd meg magadat és minket is!

⁴⁰De a másik megrótta:
– Nem féled Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!

⁴¹Mi jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.

⁴²Majd így szólt:
– Jézus, emlékezz meg rólam, amikor országodba jutsz!

⁴³Ő így felelt:
– Bizony, mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.

⁴⁴Már majdnem dél volt. Sötétség lett az egész földön délután három óráig,

⁴⁵mert a nap elhomályosodott. A Templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.

⁴⁶Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkem! Ezekkel a szavakkal meghalt.

⁴⁷Amikor a százados látta, mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.”

⁴⁸Az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, a mellét verve tért haza.

⁴⁹Ismerősei pedig mindnyájan, és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.

⁵⁰Volt egy Arimateából, a júdeaiak egyik városából való, József nevű ember, a nagytanács tagja, derék és igaz férfi,

⁵¹aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, és aki maga is várta Isten országát.

⁵²Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

⁵³Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt.

⁵⁴Az előkészület napja volt, és már majdnem megkezdődött a szombat.

⁵⁵Elkísérték őt az asszonyok, akik vele együtt jöttek Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el a testét.

⁵⁶Aztán visszatértek, illatszereket és keneteket készítettek. A szombati nyugalmat megtartották a parancsolat szerint.