1Ezután elindult az egész testület, és elvitték Pilátushoz.

2Így kezdték vádolni:
– Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy fölkent király.

3Pilátus megkérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya?
– Te mondod – válaszolta.

4Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz:
– Semmi ítéletre méltót nem találok ebben az emberben.

5De azok erősködtek:
– Tanításával egész Júdeában fellázítja a népet. Galileában kezdte, s most itt van.

6Pilátus ezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember.

7Amikor pedig megtudta, hogy Heródes joghatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban.

8Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy majd valami csodajelet művel az ő szeme láttára.

9Hosszan kérdezgette, de ő semmit sem válaszolt neki.

10Ott voltak a főpapok és az írástudók is, és hevesen vádolták.

11Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetéssel bánt vele. Kigúnyolta, majd fényes ruhába öltöztetve küldte vissza Pilátushoz.

12Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötött. Előtte ugyanis ellenségek voltak.

13Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet,

14és így szólt hozzájuk:
– Ezt az embert azzal hoztátok elém, hogy félrevezeti a népet. Íme, én előttetek hallgattam ki, és nem találtam ítéletre méltónak ezt az embert egyetlenegy dologban sem, amivel vádoljátok.

15De még Heródes sem, hiszen visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el.

16Megkorbácsoltatom, és szabadon bocsátom.

17[]

18Erre valamennyien egyszerre kiáltották:
– Halál rá! Barabást bocsásd el nekünk!

19Ez utóbbit a városban történt lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe.

20Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust.

21De ezek kiáltoztak:
– Feszítsd meg, feszítsd meg őt!

22Ő azonban harmadszor is ezt mondta nekik:
– De hát mi rosszat tett? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő vétket. Megkorbácsoltatom, és szabadon bocsátom.

23De azok hangos kiáltásokkal egyre csak kérték, hogy feszítse meg. És kiáltozásuk győzött.

24Pilátus úgy döntött, hogy legyen meg, amit kérnek.

25Szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

26Amikor elvezették, megragadtak egy bizonyos cirenei Simont, aki épp a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.

27A nép és az asszonyok nagy sokasága követte. A mellüket verték, és siratták Jézust.

28Ő feléjük fordulva ezt mondta:
– Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok!

29Mert jönnek napok, amikor majd ezt mondják: „Boldogok a meddők; az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!”

30Akkor majd így szólnak a hegyeknek: „Essetek ránk!”; és a halmokhoz: „Borítsatok el minket!”

31Mert ha ezt teszik a zöldellő fával, mi lesz a szárazzal?

32Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.

33Amikor a Koponyának nevezett helyre értek, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket. Az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. [[

34Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”]] Sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.

35A nép ott állt, és nézte. A főemberek pedig így csúfolták: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő Isten kiválasztott Messiása!”

36Kigúnyolták a katonák is. Odamentek hozzá, silány bort vittek neki,

37és így szóltak: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!”

38Felirat is volt a feje fölött:
„Ez a zsidók királya.”

39A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta:
– Te vagy a Messiás, nem? Mentsd meg magadat és minket is!

40De a másik megrótta:
– Nem féled Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!

41Mi jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.

42Majd így szólt:
– Jézus, emlékezz meg rólam, amikor országodba jutsz!

43Ő így felelt:
– Bizony, mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.

44Már majdnem dél volt. Sötétség lett az egész földön délután három óráig,

45mert a nap elhomályosodott. A Templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.

46Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkem! Ezekkel a szavakkal meghalt.

47Amikor a százados látta, mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.”

48Az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, a mellét verve tért haza.

49Ismerősei pedig mindnyájan, és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.

50Volt egy Arimateából, a júdeaiak egyik városából való, József nevű ember, a nagytanács tagja, derék és igaz férfi,

51aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, és aki maga is várta Isten országát.

52Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

53Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt.

54Az előkészület napja volt, és már majdnem megkezdődött a szombat.

55Elkísérték őt az asszonyok, akik vele együtt jöttek Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el a testét.

56Aztán visszatértek, illatszereket és keneteket készítettek. A szombati nyugalmat megtartották a parancsolat szerint.

17Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.